Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban

volt a saját teljesítőképesség és igények ismerete. Ez igen jól meghatározott rendszere volt a gazdasági és társadalmi optimum elérésének és szabályozásának: az erőforrások elosztása, a településszerkezet, az eszközkészítés és -használat, a munkafolyamatok megszervezése, a településszerkezettel összefüggő társadalmi kapcsolatok kialakítása mind a hatékonyságot szolgálták. A szerzőpáros igen aprólékos képet ad a tárgyak közötti kapcsolatokról, valamint a tárgyak és az emberek, a társadalom viszonyáról is, arról hogy a tárgyak milyen helyet töltenek be az emberek életében, életterében: a felnőttek által elhasznált és kisebbé alakított kapa vagy kasza először a gyerek használatába ment át, majd egyéb szerszám lett belőle, végül darabjait más eszközök készítésére használták fel (Fél-Hofer 1964:57-58). Itt tehát a tárgyi világ elemeiből nem lett szemét, és ezt tartották helyesnek, követendőnek; a rendszerhez szigorúan igazodtak, ami segített a mindennapok megszervezésében és megélésében. Az ökonomista szemlélet az erdélyi falvak gazdaságait - és azon belül természetesen a tárgyhasználatot - is jellemzi: a háztartások igyekeznek úgy megszervezni a termelést és a fogyasztást, hogy minél kevesebb külső erőforrásra legyen szükség. Ma is van olyan háztartás - és nem is ritkán -, ahol az élelmezésben arra törekednek, hogy amit csak lehet, a háztartáson belül állítsanak elő, és ezzel is leszorítsák a kiadásokat. Ezen ökonomista szemlélet jegyében kezdtek el a kilencvenes években a Nyikó menti gazdaságokban napraforgót termeszteni és olajat ütni, ez a szemlélet határozza meg a húsállatok (például disznó) levágásának időszakát és a hús beosztását úgy, hogy egész esztendőre elég legyen. Ez a szemlélet irányította azt a gazdát, aki a juhtartással felhagyott ugyan, mert nem tartotta már kifizetődőnek, de öt-hat juhot továbbra is megtartott, hogy mindig legyen friss sajt, túró az asztalon, és bárányt is tudjanak vágni anélkül, hogy ezeket a termékeket meg kellene venniük. Az erőforrások hatékony megszervezésének elve az eszközhasználatban is érvényesül: minden háztartásban van a gazdának egy zuga (ha nem önálló műhely, akkor a kocsiszínben, az átalakított istállóban, a sütőházban egy elkülönített rész), ahová a régi szerszámokat, alkatrészeket, az utcán talált darabokat gyűjti össze, és szükség esetén innen válogat. így készülnek a kaszapengéből a répavágó kések; az eldobott nagyobb csavarokat arra használják, hogy disznóvágáskor a disznó bőrét a felhevített csavarral a hajlatokban is megperzseljék. Ezek az eljárások nemcsak a véges erőforrások miatt tartják magukat, hanem azért is, mert a közösség megszólja azt, aki nem az ökonomista elveknek megfelelően szervezi meg az életét. Morál és külső kapcsolatok: a hatalom és a közösség Bár a hatalom és közösség nyílt konfliktusaira mai példáink nincsenek, az erdélyi falvak társadalomtörténetét feldolgozó munkákban találkozunk mind a morális ökonómiai megközelítéssel, mind az ebbe a körbe tartozó hétköznapi ellenállás fogalmának alkalmazásával. A kollektivizálás időszakának falusi történéseiben, úgy tűnik, meghatározóak voltak azok a mozzanatok, amelyek keretében a lenti világok tagjai egy általuk ismert morális rendszerhez és a társadalmi, gazdasági optimumhoz igazodva szervezték meg életüket vagy a szembeszegülés egyetlen módját, a hétköznapi ellenállást. Oláh Sándor a Kis-Homoród mente falvainak kollektivizálását bemutató könyvében elemzi azokat a változatos technikákat, amelyekkel az elnyomott parasztok a rendszerrel szembeszegül-