Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
Helyzet - Nagy Károly Zsolt: Interaktív etnográfia
lünk is egyre inkább elterjed, mégis elsősorban - a brit és még inkább az amerikai társadalomtudományi terminológia alapján, egyfajta sajátos és komplex kutatási módszerként definiálja azt. Választásom oka elsősorban az, hogy az általam körvonalazott interaktív etnográfia is - minden különbözősége ellenére - döntően egy, a brit, illetve amerikai társadalomtudományi közeghez kapcsolódó kezdeményezésekhez kapcsolódik. Az etnográfia tehát ebben az értelmezésében egy olyan kutatásmódszertan, illetve gyakorlat, melynek alapja a részt vevő megfigyelést középpontba állító terepmunka. Célja a társadalmi jelenségek lehető legmélyebb megértése és interpretációja, „sűrű leírása". 4 Ehhez hozzátehetjük, hogy jóllehet az interpretáció magában hordozza az összehasonlító elemzés és az elméletalkotás lehetőségét, illetve bizonyos mértékig követelményét, mégsem ez a célja. Az interaktív etnográfia ezt a koncepciót kiegészíti a társadalmi jelenségek komplexitásának megragadására és interpretációjára szolgáló eszközként a hipermedialitással. Az interaktív etnográfia tehát nem tárgyában, hanem módszerében különbözik az etnográfia egyéb ágaitól, például a cyberethnographytól, ugyanakkor módszertani hozadéka bőségesen kamatozik azok számára is. Az interaktív etnográfia felvetését többnek szánom, mint egy manapság divatos kifejezés beemelését a társadalomtudomány jelzőinek tárába. Az ok-okozatiság lineáris rendjét fellazító szimultán interaktív megismerés és gondolkodás egyre erősebben van jelen a hétköznapi cselekvésekben. Ennél azonban sokkal mélyebb változásokra utal Peter Wegner lassan több mint egy évtizede formálódó új paradigmája, az alapvetően a számítástechnika világában elgondolt interactive computation, interaktív számítás. Ennek lényege az, hogy a számítási művelet alatt a külvilággal történő interakció részt vesz magában a számítási műveletben, tehát nyitott, szemben a zárt algoritmikus módszerrel. „A váltást számos tényező idézte elő: a rendszer-architektúra, a szoftvertervezés, az ember-számítógép interfész-technológiák fejlődése s mindezek fokozatos egymásba integrálódása. Az interaktív modellek a számítástechnika fejlődésének megértését segítő egyesített, fizikára és filozófiára szintén kiterjedő interdiszciplináris, empirikus keretet képeznek. [...] Az interaktív gépek nemcsak az algoritmikus kötöttségektől szabadítják fel a számítástechnikát, hanem konceptuális modellt nyújtanak a szoftvertervezés, az Ml ágensek és a valós (fizikai) világ számára is." 5 Az interaktív technológiák térhódításának jelenségei meggyőződésem szerint talán elég alapot adnak arra, hogy feltételezzük: egy tényleges, az élet minden területét érintő paradigmaváltás tanúi lehetünk. Ha pedig a társadalom, a társadalmi kommunikáció ilyen mértékben alakul át, változik meg, talán nem teljesen haszontalan felvetnünk a kérdést, hogy a társadalom empirikus vizsgálatára kitalált etnográfiának nem volna-e szükséges követnie ezeket a változásokat? Ha az etnográfia interpretív tudomány akar lenni, szüksége van olyan eszközökre, melyek lehetővé teszik a társadalmi jelenségek adekvát interpretációját. Van-e azonban az interaktív paradigmának valami lényegi hozadéka az etnográfiában, vagy beépítése pusztán pragmatikus lépés? Mi az interaktivitás az etnográfia számára: inkább kihívás, vagy válasz némely alapvető kérdésére? Ma már közhelyként hangzik Ernst H. Gombrich megállapítása, mely szerint „[...] korunk vizuális kor. Reggeltől estig képek bombáznak bennünket. [...] Nem meglepő tehát az az állítás, hogy olyan történeti korszak kezdetén vagyunk, amelyben a kép átveszi az írott szó helyét." (Gombrich 2003.)
