Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Helyzet - Nagy Károly Zsolt: Interaktív etnográfia

Gombrich itt arról beszél, amit Gottfried Boehm ( I 995) nyomán ikonikus fordulatnak

6 nevezünk, s mely fordulat lényege nem csupán annyi, „hogy a vizuális jellegű tudásés tényanyagok kommunikálódhattak anélkül, hogy végigjárták volna az artikulálás, absztrahálás, formalizáció, szimbolizáció és linearizáció rögös és torzító útjait" (Benczik 2001 ). Az ikonikus fordulat az alapjában véve nem vizuális természetű tudás átadására is kihat: „Kezdetben még az írás a domináns, viszont az idő és a technológia haladásával a nyomtatott, írott szöveg mellett egyre inkább előtérbe kerül a vizualitás, illetve az akusztikum is. Az új internetes médiával viszont a (mozgó)kép és a hang a szöveg egyenértékű részévé válik, elveszíti az írás a vezető szerepét, a kultúra a posztliteralitás korszakába lép." (Bódi 2004.) Vagyis, ahogy a közhelyszerű megállapítás hangzik, vége a Gutenberg-galaxisnak. Az ikonikus fordulat jelenségéről és jelentőségéről megoszlanak a vélemények: vannak, akik szerint az új kommunikációs formák és technikák mögött egy gyökeresen új gondolkodásmód áll, mely az élet és a tudomány minden területén érezteti hatását, s melyet ezért komolyan kell venni. így gondolja többek közt Nyíri Kristóf, aki „multimediális filozófiáról" (Nyíri 2000a) vagy egyik tanulmányában egyenesen az MMS képfilozófiájáról ír (Nyíri 2002). Vannak ugyanakkor olyanok, akik szerint ez az egész nem több mint múló hóbort, ami a számítógép elterjedésével párhuzamosan végigsöpör a nyugati világon.

7 Végül mások jóval komorabban szemlélik az eseményeket. Olvasatukban egyfajta új barbárságról van szó, mely a számítógépek és kivált az internet térhódításával elborítja a civilizált világot. így nevezi például S. Nagy Katalin a vizualitást korunk gyermekbetegségének; szerinte ugyanis a vizualitás ilyen dominanciája az emberi civilizáció primitív fázisait jellemzi, melyet a fejlődés előrehaladtával felvált az absztrakció egyre magasabb foka, míg végül a betűírás lesz egyeduralkodón (S. Nagy Katalin I 998). Ugyan nem a szavak és elméletek, inkább a gyakorlat terén számít közhelynek másfelől az a megállapítás, amely szerint a számítógép egyre inkább elengedhetetlen munkaeszközévé válik az olyan, sokszor inkább a kvalitatív szemléletet előnyben részesítő társadalomtudományoknak is, mint az etnográfia, az etnológia vagy a kulturális antropológia. Mindennapi gyakorlatunkban, terepmunkáinkon magától értetődő természetességgel használjuk a számítógépet - legtöbb esetben a hangos és izzasztó izommunkát igénylő írógép helyett, jobb esetben irdatlan adattömegek adatbázisba szervezésére és lekérdezésére, esetleg kvantitatív adatok elemzésére. A többek közt interjúk, folklórszövegek feldolgozására is kiválóan alkalmas kvalitatív elemzőszoftverek nálunk szinte ismeretlenek,

8 s hogy ezeken felül milyen izgalmasabb, a számítógép adta lehetőségeket jobban kihasználó feladatokra is használhatjuk a masinát-ez márszintén kevésbé közhelyes kérdés. Míg azonban az előbbi probléma, a kultúra „vizuális hangsúlyeltolódása" olykor heves vitákra ad okot, ezzel a kérdéssel, a számítógép kvalitatív társadalomkutató eszközként történő használatával igazából ritkán foglalkozunk - nem is beszélve a két kérdéskör összefüggéseiről. Végül nem kevésbé közhelyes téma napjaink társadalomtudományi diskurzusában a kulturális vagy lokális identitás, illetve ennek megkonstruálása sem. A kérdésnek számos területe van, melyek közül e problémafelvetésben nem az identitáskonstrukció folyamata érdekel, nem is maga a megkonstruált identitás - „kimódolt lét"

9 -, hanem az a „definitív kényszer", mely ezt a folyamatot, illetve állapotot jellemzi. Az identitáskonst-