Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
Tabló - Az élettörténet módszertani újragondolása Szilágyi Miklós: A személyes paraszti tudás érvényessége. Kisújszállás társadalma és gazdálkodása egy száz évet élt parasztgazda emlékezetében Turai Tünde
közvetítés - az emlékezés, akár írott, akár orális folyamata - több szempontból is problematikus, így javasolom, hogy ezen elbeszéléseket ne tényirodalomként, hanem inkább fikcióként olvassuk, hiszen [...] nem a külső referenciák, a bennük elmesélt eseménysorok okán érdekesek elsősorban, hanem a bennük artikulált történetfelfogás, személyes történetkép miatt. A fikció [fictio] szó történeti kontextusban való használata azonban nem kell, hogy gyanút vagy kételyeket ébresszen e sorok olvasójában, hisz nem abban kételkedem, hogy amit ezen elbeszélések elmesélnek, az nem történt meg, azaz nem szemantikus tudáson alapulnak, tehát nem factumok [...], hanem azt állítom, hogy mivel olyan személyes, szubjektumhoz fűződő megnyilatkozásokat közvetítenek, melyeket ellenőrizni egyébként sem áll módunkban (tehát vagy elfogadjuk bizalmi alapon, vagy nem), így - ha fikcióként tételezzük ezeket, azaz olyan események során, melyek megtörténhettek: tehát van közük a »valósághoz« - akkor historikusként nem kell viaskodnunk a »törteneti valóság« ma már kissé avítt, nehezen definiálható, statikus fogalmával, s ehelyett inkább a történeti események mentális világára, e tudatosan-tudattalanul megkonstruált »kepzetrendszerre« [imaginaire] vethetjük szemünket, melyből türelmes kutató újabb és újabb tanulságokat vonhat le az embereket motiváló sokféle lehetséges értékről és stratégiáról." (K. Horváth 2002:98; lásd még Gyáni 1997:28.) Mindez rendben is volna, egyet is érthetünk vele, mégsem érhetjük be vele. Etnográfusként semmiképpen sem. Mivel a néprajz alapvető forrása a terepen, interjúk formájában megszerzett ismerethalmaz, nem kerülhető meg ilyen elegánsan a hitelesség kérdése. Nem elégséges odáig eljutni, hogy a közölt adatok akár igazak is lehetnek, mert megtörténhettek. Meg kell találni a módját annak, hogy a visszaemlékezések formájában hozzáférhetővé váló információk kezelhetők legyenek, vagy másként fogalmazva: meg kell találni, ki kell dolgozni az adekvát viszonyt a gyűjtő/kutató és az emlékek képében feltárulkozó adatközlői tudás között. Szilágyi Miklós erre az igen nehéz és hiánypótló feladatra vállalkozik. A könyv címe is erre utal: A személyes paraszti tudás érvényessége (kiemelés - T. T.). Számolva az élettörténet személyességénekés retrospektív jellegének valamennyi rizikófaktorával, a szerző alternatívát nyújt a néprajzi feldolgozásra. Álláspontja szerint a terepen rögzített adat és a néprajzi adat közötti út a forráskritikán keresztül vezet. 3 A teória megfogalmazása mellett pedig példaértékűen be is mutatja, hogyan végezhető el az izzadságos feladat. Két stratégia alkalmazását tekinti szükségesnek. Egyrészt kontrollanyagot használ: áttekinti a helyi sajtót 1892-től, beszélgetőtársa születési évétől, interjúkat készít más kisújszállási lakosokkal (többek között Szabó Lukács családtagjaival is), illetve felidézi a szakirodalomban felhalmozott ismereteket. Az élettörténet és a kontrollanyag párhuzamosan fut egymás mellett főszöveg és lábjegyzet formájában. Meghökkentő Szabó Lukács kiváló memóriája. Az esetek döntő többségében a megfelelés pontos, még a neveket, az évszámokat, a mennyiségbeli információkat illetően is. Igen csekély azon kivételek száma, amikor elcsúszás van a primer és a kontrollanyag között: a leányiskolák számának meghatározásában téved (33. p.), ellentmondásosan beszél a sörivás szokásáról (80. p.), kétségbe vonható a feketekávé fogyasztása az adatközlő által megjelölt időben (105. p.), illetve pontatlanul emlékszik a legelőhasználatra (141- P-)- A konkrét adatok egymásba vetését ki kell egészíteni egy alapos néprajzi elemzéssel is - hiszen e nélkül nem lehet megnyugtató következtetéseket levonni a szerző álláspontja szerint. Ezért második lépésként, a visszaemlékezés tartalmi részletein túljutva azt vizsgálja meg, 3 2 I
