Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Az anyagi kultúra és a háló Carl Knappett: Thinking through material culture. An interdisciplinary perspective Wilhelm Gábor

(166. p.). Ez a feladat szerinte nem választható el a materiális és a mentális közötti dualizmus áthidalása nélkül. Az eszközöket az ökológiai pszichológiából és a szemiotikából merítette, és a két területet az affordancia fogalmával igyekezett összefűzni. A kísérlet véleményem szerint végül csak részben sikeres. A szerző méltánylandó szándékai, a megvalósítás lépései és buktatói azonban elég tanulságosak, hogy valamilyen mértékben foglalkozzunk velük. A siker elmaradása szerintem részben arra vezethető vissza, hogy a szerző nem elég tájékozott a tárgyi világgal kapcsolatos elméletekben, módszertanban és irodalomban ahhoz, hogy a pillanatnyilag legfontosabbnak látszó csomópontokat, szempontokat kiemelje, és ezek figyelembevételével alkossa meg a rendelkezésre álló forrásokból a számára megfelelő elméletet, vagy legalábbis reagáljon az itt felvetődő problémákra, modellekre. A tárgyak társadalomtudományi és filozófiai megközelítéseiben kiugróan sokat foglalkoznak például a dolgok egzisztenciájával, identitásával, kompozíciójával és egységével. Mindez általában igaz - valamilyen mértékben - a dolgokkal, tárgyakkal és anyagrészekkel való foglalatosságra, ám ezen belül külön - és a mi szempontunkból kitüntetett - halmazt alkotnak az úgynevezett hétköznapi (fizikai) tárgyak (ordinary objects). Ezek azok a tárgyak ugyanis, melyekkel mindennapjaink során rendszeresen találkozunk. Knappett nem foglalkozik a hétköznapi tárgyakkal mint olyanokkal, vagyis azzal a nehezen megkerülhető kérdéssel, hogy a dolgok miként jelennek meg a kultúra szereplői számára a mindennapok során. Ugyancsak nem követ egy másik lehetséges megközelítést sem, mely általában a társadalomelméletekben (Reckwitz 2002) vagy a társadalmi ontológiákban (Schatzki 2000) próbálja elhelyezni a tárgyakat, megnézve, hogyan viselkednek azok a különböző típusokban. Knappett e tekintetben ragaszkodik Latour netiuor/cmodelljéhez, akkor is, ha annak éppen a szimmetriává] kapcsolatos elképzelései kapták ez idáiga legtöbb kritikát. Ezekkel a kritikákkal ráadásul nem akar szembesülni. Hozzá kell tennem, hogy valamennyi jelentősebb tárgyelméletben a „hétköznapi dolog", tárgy fogalmába az élő tárgyak legalább annyira beletartoznak, mint az élettelenek. Egy organizmus fizikai dolog is, amellett hogy él. Éppen ezért Knappett próbálkozása, hogy az élő organizmus fogalmát próbálja meg először meghatározni és elemezni, és azután ehhez képest az élettelenként felfogott tárgyakét, legalábbis indoklásra szorult volna. A későbbi elemzést mindenesetre nem segítette tovább, bár csaknem egy teljes fejezetben ezzel a problémával foglalkozik a szerző. Az külön kérdés, hogy az élő dolgok (organizmusok) miben különböznek az élettelenektől (például abban, hogy metabolizmust végeznek), illetve hogy ez a kérdés milyen perspektívában és mértékben izgalmas ^2 a társadalomtudományi megközelítésen belül. Észre lehet venni például, hogy az élő ^ szervezet egységének és identitásának feltételei eltérőek az élettelenétől, ám az összehasonlítás minden ilyen jellegű elemzésben a második lépés csupán, és a hétköznapi, élet~2 telén dolgok bizonyos sajátosságaihoz nyújthat kontrasztot. Megint más a helyzet azonban az élő rendszerek határait illetően. Knappett ezzel kapcsolatban amellett érvel, hogy az élő szervezetek határai fuzzyk, elmosódottak (ami az entitások meghatározatlanságából következik). Itt nem derül ki, hogy a szerző szerint ez az elmosódottság ontológiai vagy szemantikai, esetleg mindkét értelemben értendő-e. Azaz a kérdés - leegyszerűsítve - az, hogy a világ meghatározatlan-e, vagy pedig a leírásaink, a nyelvi eszközeink mint (hiányos, korlátozott) eszközök okozzák ezt 298 a jelenséget, vagy esetleg mindkettőről szó van. A kutatók többségének véleménye pilla-