Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

Tabló - Kunst aus Afrika. A berlini etnológiai múzeum megújult Afrika-kiállítása Mán-Várhegyi Réka

félhomályos termek, a távolból vízesés hangja hallik, de valójában feltehetően csak a légkondicionáló, a hajók között mélyen a távolban egy tévén dokumentumfilm megy, egykét vitrinnél nagyon halkan zene szól. Emészthetetlenül sok tárgy, látogató egy sem. Mindehhez képest kíván a Kunst aus Afrika valami mást nyújtani. A kiállítást 2005 nyarán nyitották meg Dahlemben, de már előtte hatalmas karriert futott be Brazíliában, ahol egymilliónál több látogatója volt. Tavaly pedig már Berlinben nyitották meg, és városszerte reklámozták a „Nur 15 Minuten bis Afrika [Afrika csupán 15 percre van innen]" feliratú plakátok. Ha az ember még ott, a plakát környékén szállt fel a metróra, akkor a gyors szerelvényeknek köszönhetően negyedóra múlva máris Dahlemben lehetett. A plakát üzenete egyrészt az, hogy az Etnológiai Múzeum valójában nincs is olyan messze, mint ahogy az a köztudatban él. Másrészt pedig, hogy most azért is érdemes oda ellátogatni, mert ott lesz „Afrika". A múzeum Afrika-gyűjteménye közel hetvenötezer példányra rúg, ezek közül körülbelül kétszázzal lehet az új kiállításban találkozni. A Kunst aus Afrika egyik legnagyszerűbb tulajdonságaként ünnepelték a belső tér minimaiizmusát. Odabent szinte teljesen sötét van, feketék a falak, a padló és a mennyezet, csak a vitrinek, azaz a tárgyak világítanak fehéren. Mindez a nagy sötétségben néha túlságosan vakító, máskor meg álomszerűvé, valószerűtlenné teszi az ottlétet. A szándék világos: minden figyelmet a tárgyakra irányítani. A kiállítás négy szekcióból áll, ezek: Művészettörténet, Absztrakt szobrászat, Performance, Design. Az első teremben a jobb oldali fekete falon viszonylag hosszan olvasható a bevezető szöveg, amelyben a rendezők leírják, hogy ezúttal műalkotásokként találkozunk a tulajdonképpen már -etnológiai tárgyakként - ismert darabokkal. A bal oldali falon egy nagy Afrika-térkép lóg, rajta világító pontok jelzik, hogy honnan, mely országokból származnak a kiállított alkotások. A terem közepén négy darab dél-nigériai uralkodói mellszobrot helyeztek el. A legrégebbi és a legújabb között közel hétszáz év a korkülönbség. Mindez Művészettörténet cím alatt azt sugallja, hogy a rendezők szerint Afrikában is lehetséges művészettörténetről beszélni, hiszen azt látjuk, hogy hét évszázad alatt hogyan változtak Dél-Nigériában az uralkodói mellszobrok. Ezektől nem messze, közös vitrinben néhány afrikai szoborral található Ernst Ludwig Kirchner Die Stehende című szobra, ha úgy tetszik, az expresszionista szobrászat, illetve a klasszikus modern egyik dokumentuma, amelyet a kiállításnak a Berlini Nemzeti Galéria kölcsönzött. Több hasonlóságot is fel lehet fedezni közte és a mellette lévő szobrok között. Nem találunk hosszú szövegeket, amelyek a konkrét tárgyakról háttér-információkkal látnának el, csak visszafogott táblák láthatók, ahol lehetséges, névvel, címmel, dátummal, származási országgal. Az Absztrakt szobrászat szekcióba kétféle szobor került. A prospektus szerint: Művészet és politikai hatalom. A művészet a világ egyensúlya fenntartásának szolgálatában. Olyan szobrokat válogattak ide, melyeknek funkciója egyrészt az uralkodó hatalmának legitimálása, megerősítése, másrészt hogy egy párhuzamos világgal (istenekkel, ősökkel) való kommunikációban, avval hozzon létre kozmikus egyensúlyt az ismert világban. A Design szekcióban javarészt nagyon szép és formás használati tárgyakat és ékszereket állítottak ki. Elsősorban a szekció modern hangzású neve az, ami felhívja a figyelmet az új perspektívára, akárcsak a Performance név is. Ez utóbbi a kiállítás egyik legérdekesebb fejezete maszkokkal és hangszerekkel. Sorakoznak a maszkok egymás mellett, követni lehet rajtuk a történeti változásokat, majd pedig egy vetítővászon elé érünk,