Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

bemutatásával. E tekintetben is rendkívül fontos az apa által képviselt valóságos keresés (a legkisebb lány hollétének felkutatása) és a szimbolikus, belső, lelki békére irányuló út megtétele. A harmadik gyermeknek mint a valódi értékek hordozójának, egyszersmind a cigány kulturális sajátosságok szimbólumának megtalálása összefonódik a bűntől való szabadulás aktusával. Ez a bűn viszont az asszimiláció elleni lázadás következménye a film szerint (hiszen a telepfelszámolás idején kialakuló dulakodásban szúrt le egy hivatalnokot). Ezáltal a film egyértelműen bár, ám rendkívül felszínes módon pozitív mintaként a cigányságnak tulajdonított hagyományok folytatását, míg negatív mintaként a beilleszkedési kísérletek módozatait tünteti föl. Kőszegi Edit filmjében (Sitiprinc) a történet kerete egy vásári bábjátékos elbeszélése, aki meséjében feleleveníti kalandos életútját. (A forgatókönyv alapjai Horváth Rudolfnak a soproni fegyházban, 1911 -ben megírt önéletírása és a cigányok letelepítésére vonatkozó elképzelései voltak [Horváth 1979].) A narrátori hang így meseszerűséget kölcsönöz a dokumentumokon alapuló történetnek, ugyanakkor olyan kívülálló szemszöget biztosít, amelynek segítségével egyszerre kerülünk a főhős által tapasztaltak birtokába, illetve az általa megélt identitáskeresés folyamatát „kívülről" is megfigyelhetjük. Ezzel tehát nem egyszerűen a roma történelem egy adott korszakának parabolisztikus ábrázolásmódja valósul meg, hanem a főhősnek a két kultúra közötti sodródása is megjelenik. Kőszegi Edit filmterve kivételes lehetőségeket rejtett magában, több okból is. Alapja egy olyan ember életútját bemutató dokumentum, amely az adott történelmi korszakban élesen elkülönülő (a kisvárosi, polgári magyar és a vándorló cigány) kultúrák közötti sodródást rögzíti. Az identitáskeresés folyamatának bemutatása ezáltal egy életrajzi alapú psz/choíöríénefben valósulhatna meg, amely kizárná az elméleti elemek túlsúlyát, és egy dinamikus, fejlődésszempontú analízisre adna lehetőséget.

23 A másik ok maga a történelmi kor, a magyar cigányság történelmének fontos időszaka. Magyarországon a 19. század második felében zajlott le az a migrációs hullám, amely átalakította az ország nemzetiségi térképét, és megnövelte az itt élő cigány lakosság számát. Az első, életmódra, nyelvi, nemzetiségi jellemzőkre, iskolázottságra stb. kiterjedő cigány összeírás 1893-ban zajlott le, amelynek következtetéseiből idézünk néhány mondatot, mivel a dualizmus korszakának liberális szemléletét jól megvilágítja: „[...] a czigányügyet nem lehet egyszerűen közigazgatási rendeletekkel, rendőri szabályokkal vagy általános törvényekkel elintézni. Itt különleges ethnikus jelenségekkel állunk szemben, melyek mélyreható vizsgálódást kívánnak. Ha valahol, akkor itt érvényes az az elv, hogy a törvényeket nem csinálni kell, hanem megtalálni a nép lelkében és életviszonyaiban. Az adott esetben tehát ismerni kell a czigány nép történetét és természetét, életmódját és foglalkozását."

24 Mint tudjuk, a 20. század intézkedései, eseményei nem e szemlélet jegyében fogantak, bár tudományos szaklapokban még néhányan képviselik ezt az álláspontot.

25 A belügyi szerveknek a „cigány kriminalitás" veszélyeivel, az „élősködő" néptömegek okozta, megoldatlan problémákkal indokolt intézkedései végül a cigányok erőszakos letelepítéséről szóló I 9 16-os belügyminisztériumi rendeletben nyertek végleges, hivatalos formát.

26 (A „cigánykérdés végleges megoldására" pedig az azután következő évtizedekben találunk számos, elméletben megfogalmazott, majd a gyakorlatban is megvalósított tragikus intézkedést.) Kőszegi Edit tehát ezt a rendkívül fontos történelmi korszakot idézi meg egy olyan