Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

PÓCSIK ANDREA: Válogatott cigányképek. Cigányábrázolás a magyar játékfilmekben a hatvanas évektől napjainkig

I mozgalmak, közösségi házak, klubok alakulnak. Működik a demokratikus ellenzék, amely kiáll a cigányság nemzetiségként való elismertetéséért, jogainak kiterjesztéséért. A fiatal Bangó Margit és Hollai Kálmán, a szintén ifjú, tehetséges zeneszerző Fátyol Tivadar olyan művészegyéniségek, akiknek a cigány közösségekben betöltött presztízse igen magas volt, ezért az intézményesített kulturális életben való szerepeltetésük sem lebecsülendő tény. A rendszerváltozás után: hiányok és jelenlétek Az elbeszélhetetlen múlt „Szükségem van arra, hogy beszéljek, és megmutassam magam, amint beszélek; megmutassam magam, és megmutassam azt, amint megmutatom magam." (Jean-Luc Qodard)^ A rendszerváltás utáni magyar filmművészetben a cigány kultúrával kapcsolatos játékfilmek sorát Szederkényi Júlia Paramicha vagy Qlonci, az emlékező című műve nyitja 1993-ban. Ez azért is érdekes véletlen, mert az ekkor készült alkotásokban fellelhető közös motívumok közül a legerősebb az emlékezés és a mese. (A film címe mindkettőre utal.) Szederkényi filmje több szempontból is emblematikus alkotás: a kultúrák találkozásának érintkezési pontjait rendkívüli érzékenységgel próbálja kitapintani, sajátos formanyelvi megoldásokkal egyszerre reflektál saját filmkészítői szerepére és az ábrázolt világhoz fűződő viszonyaira. Épp ez a szerzői hozzáállás azonban a néhány évvel később készült Tündérc/ombbal, az Országa/mával és a Cigány holddal rokonítja. A közös bennük, hogy - bár mindegyik más módon - kijelölnek az elbeszélésen belül egy keretet, ahonnan nézve az összes állítás idézőjelbe kerül. Más-más módon, de mindegyik film a történet „elbeszélhetetlenségét" hangsúlyozza, vagy legalábbis utalást tesz rá, felfüggeszti a látottak (egyébként is kétes) igazságtartalmát, pontosabban az elmondottakat mindannyian saját igazságukként tüntetik fel. Azzal, hogy a kijelentéstétel személyességét a végletekig fokozzák, bármely sztereotípia kerül felszínre, megfosztja azt élétől a beszédmód. A sablonos ábrázolás csapdáját mindegyik film másképp kerüli el: Szederkényi Júlia £J az áldokumentum készítésének trükkjét maga leplezi le, Szőke eljátssza-elbeszéli a ci- 7 gány téma fikciós ábrázolásának lehetetlenségét, a Czabán-Pálos alkotópáros dokumen- ^ tum és fikció egymásra vetítésével kérdőjelezi meg, majd hitelesíti önnön igazát, Malgot S István pedig a költői film kínálta stilizációs eszközökkel teremt egy önálló törvények szerint működő „roma világot". Felhasználják a cigány mítosz „örök és rögzült" alakjait, de nem § statikusan, hanem dinamikusan, a filmkészítés során létrejövő viszonyok szövevényébe ágyazódva.