Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

AMBRUS JUDIT: „Szegényes környezetben királyi gyermek- ez Vista..." Egyházi és közösségi értékrend viszonya egy kalotaszegi faluban

ez utóbbi alapon azonban az egyház sokáig gyakorolta ezt követően is; Erdély számos református közösségében még a 20. század második felében is alkalmazták - ha adott esetben nem is nyilvános formában (Tárkány Szűcs 1981:809; vö. Turai 2004; Barabás 1994). A magyarvistai egyházközségben I 785-ben vezetni kezdett-anyakönyvként is szolgáló - protocollumba jegyezte fel az akkori helybeli lelkész (M. Dózsa György) az I 791 es küküllővári zsinat rendelkezése nyomán, hogy az egyháznak mi módon kell eljárnia az eklézsiakövetés ügyében: „A' Házassági kötélben nem levő személyek egyszeri botránkoztatásként kövessenek Ekklésiát a Helységben levő Consistorium előtt Vasárnap Délután olly móddal hogy a' Pap a templomba azelőtt kijelentse, és a' kik(ne)k tetszik a Consistoriumba jelen lenni, azokat tudosittya. De ha az illyenek összve kelnek is, hogy törvénytelen test közösüléseket Törvényes Házassággal felváltják, a Lakodalmi Gyülekezet előtt is recontiliáltathatnak,

38 minek előtte öszve esküdnének, a'k[i]k másodszor, annyival is inkább többször botránkoztatnak, azok a' templomban Vasárnapi napon kövessenek Ekklésiát. A nős paráznák pedig egy hét alatt a' Templom ajtajában feljárván, ugyan a' Templomban vasárnap reggeli Isteni tisztelet végén, ha többször bűnhődnek valamennyiszer történik, annyi Hetek alatt áljának az Isteni tisztelet óráján a' Templom ajtóba és az után Vasárnap kövessenek Ekklésiát."

39 Tehát az eklézsiakövetésre paráznaság (házasságon kívüli szexuális kapcsolat) vétkébe esett személyeknek a presbitérium előtt kellett bűnüket megvallaniuk vasárnap délután, ám a lelkésznek előtte az istentiszteleten ki kellett a templomban hirdetnie, hogy aki akart, jelen lehessen. A „nős paráznáknak", tehát a házasságtörőknek az eklézsiakövetést megelőző vezeklési időszak során egy héten át a templomajtóban kellett az istentisztelet idején állniuk, majd vasárnap sor került eklézsiakövetésükre. Arról, hogy a vistai egyházközség gyakorlatában mindez hogyan valósult meg, nincsenek adataink,

40 azt azonban tudjuk, hogy a 19. század vége felé a „törvénytelen házasok" oly mértékben elszaporodtak, hogy az 1878 januárjában tartott esperesi vizsgálat szükségesnek tartotta intézkedéseket hozni a vadházasság ellen. Kónya János akkori lelkész a következőket írta az eseményekről: „Felmerült a vizsgálaton a törvénytelen házasok ügye. Erre nézve ugy látszott, hogy a t[isztelt] vizsgáló szék mintegy a papnak rovná fel ezen rendetlenséget, holott ezen ügyben alólirt minden bizonnyal tett annyit, amennyit tehetett, okozója, szerzője, fenntartója alólirt helybeli pap semmi esetre nem volt, de igen a kedvetlenségnek, súrlódásnak volt kitéve, midőn a törvénytelen házasokat rendre utasította, úgyannyira, hogy sokszor alólirt keserű panaszokra fakadott szomorú helyzete miatt, minek nem volt sem oka, sem szerzője. Hibások legfőképpen a szülék, kik házokban a törvénytelen házasságot megszenvedik. S még a papnak kell ezen ügyért a legtöbbet szenvedni." (História domus 56.) Amit biztosan megtudunk ebből az idézetből, az az, hogy az 1870-es évek második felére a vadházasságok száma az egyház számára komoly aggodalmat, az ott szolgáló lelkész számára pedig nehéz helyzetet teremt: elöljárói rajta kérik számon a bűn elharapódzását, gyülekezetének tagjai viszont nehezményezik az egyház (személyében megnyilvánuló) fegyelmező szándékát ez ügyben. (Ezenkívül kiderül az is, hogy a vadházasságokra - legalábbis számos esetben - a szülők beleegyezésével került sor.) Ekkor