Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

AMBRUS JUDIT: „Szegényes környezetben királyi gyermek- ez Vista..." Egyházi és közösségi értékrend viszonya egy kalotaszegi faluban

az élettársa is meghalt. Ezután lett harmadik élettársa Barta Erzsébet, akivel bizonytalan idejű vadházasság után, 1910-ben házasodtak össze. A lelkész a következő megjegyzést fűzte a családhoz: „Barta Erzsébet hites felesége volt Szőllősi Márton csikónak, sohase is vált el tőle. Szallós Istvánnal csak a Szőllősi halála után esküdhettek össze. Erzsébet jános, Márton e szerint a Szőllősi nevét viselik, jóllehet a Szallóséi." (Családkönyv 147. lap.) A családi kapcsolatokat, párkapcsolatokat illetően a fent idézett példák alapján is érzékelhető laza erkölcsiséggel

27 kapcsolatban írja Daróczi: „a házasságtörés, a hűtlen elhagyás, vagy elkergetés, és mással való összeállás - nem is szólva a vadházasokról törvényes házasok között is gyakori" (história domus 98). Az egyház szempontjából normaszegőnek minősülő társadalmi jelenségekre meglehetősen szélsőségesen reagál a lelkész (különösen ami a vadházasságot és az egykézést illeti), sokszor betegséget asszociáló kifejezéseket (fertelem, szennyes áradat, pocsolya) és kifejezésmódot használva beszél róluk: „A gyógyulásra nincs más mód: vagy belső megújhodás, vagy operáció" (história domus 56). Hogy mennyire nem tartja az egyházi normákkal összeegyeztethetőnek az ilyen magatartást és életmódot, azt szolgálata kezdetén elődjéhez írt levelének - a vistaiak református egyházi közösséghez tartozását megkérdőjelező - sorai is igazolják: „Ezek minden lehetnek, csak egyháztagok nem. A hívekkel nehezen tudok megbarátkozni..." (história domus 59). S hogy valóban elszánt a káros szokások és az egyházi fegyelem megsértői elleni küzdelemben, arról szintén tanúságot tesz a história domusban: „Természetes, hogy akik nem szeretik a rendet, a lelkészt szidják. Hát még ha a Jó Isten olyan tanácsot adna a zsinatnak, hogy a legszigorúbb fegyelmet léptesse életbe, mennyit kellene hallania, amiért nem nyújtózkodhatnak a drága jó pocsolyába, mint ennek előtte. De mi volna az a nyereséghez képest?" (História domus 57.) Az „operáció" tehát nem mást akar itt jelenteni, mint amit a legszigorúbb fegyelem bevezetésének óhaja is kifejez: Daróci Ferenc a 1930-as évek első felében már nem lát más megoldást a hívek viselkedésének helyes mederbe terelésére, mint az exkommunikálásnak, azaz az egyházból való kirekesztésnek, a legsúlyosabb egyházi büntetésnek a felújítását. A fent és a lent törésvonalán A következőkben a história domusban olvasható szöveg azon részleteire koncentrálok, amelyek a fent és lent, az egyházi morál és a közösségi szokás- és értékrend találkozásáról adnak számot, és e találkozások lenyomatait, konfliktusait tükrözik. Papok panasza Daróczi Ferenc több helyen is utal arra, hogy a vistai gyülekezet nem volt túl bőkezű papjával szemben, igyekezett úgymond „megrövidíteni", s ezzel összefüggésben saját tapasztalatai mellett idézi elődje, Kónya János feljegyzéseit is. „Küzdjél pap [...] meg akarod tartani a hiveid lelkét s elveszted a magadét, boldoggá