Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: Reflexiók Roger Sandall romantikus antropológia ellen írt könyvére

Sandall antropológiaprofesszor világképe rendkívül egyszerű. Létezik a primitívek hagyományos kultúrájának „törzsi világa", és létezik a modern civilizáció polgári társadalomnak is nevezett világa (Sandall 2001 :viii); a kettőt széles árok (Big Ditch) választja el egymástól. Ez a kettősség alkotja Sandall tanának magvát, ez az alaptézis határozza meg a többi gondolati lépést. A szerző újra és újra hangsúlyozza, a Big Ditch két oldalán alapjaikban különböznek egymástól a viszonyok. Mindjárt a bevezetőben rávilágít például arra, hogy a modern civilizáció lehetővé teszi a vérontás nélkül lezajló hatalomváltást, hogy itt vannak polgári jogok, vannak gazdasági előnyök, van vallási tolerancia, politikai és művészi szabadság. A törzsi kultúrák jellemzői ezzel szemben: a rokonsági csoporton belüli elnyomás (domestic repression), gazdasági elmaradottság, endemikus betegségek, vallási fanatizmus, és a művészek tevékenységét szigorú szabályok korlátozzák. A kontrasztot a popperi fogalmak, a társadalom „nyílt" és „zárt" jelzőinek használata teszi még élesebbé: A törzsi társadalom „zárt" rendet alkot - mind intellektuális, mind szociális, mind politikai tekintetben, és ezt a társadalmat a rokonság és a „vér" uralja. A polgári társadalom ezzel szemben progresszív és „nyílt" - nyitott az új eszmék, új emberek irányában, akik individuumként beváltak; a politikai hovatartozás pedig egy kodifikált jogrendszer elismerésén alapul (Sandall 200

1:

1 12). A megfogalmazás egyértelmű: Sandall nem fokozati, hanem kizárólag lényegi különbségeket lát. Jó példa erre az intellektuális viszonyokjellemzése: a nyílt társadalomban, a civilizációban a megismerés szabad egyének cselekvéseinek eredménye, az ismereteket pedig kritikai eszközökkel racionálisan igazolják (rationally justified). A zárt, törzsi társadalmakból hiányzik a szabadság és az értelem, voltaképpen megismerésről beszélni sem lehet itt, hanem a vének, a papok, a főnökök vagy a királyok szigorú tabukkal óvott nézeteivel szembesülhetünk csak, amelyek fő célja a csoportszolidaritás erősítése. Az adott véleményt, még a nyilvánvalóan hamisat is csupán kulturálisan igazolják (culturally justified). „Es újból egy Széles Árok választja el a kettőt." („7\nd once more a Big Ditch divides the two." Sandall 2001:12.) Az ilyen szövegrészek az olvasóban azt az érzést kelthetik, mintha Karl R. Poppernek, az 1945 után gyakran idézett 7-1 nyílt társadalom és ellenségei című mű írójának hangját hallaná. Ám Popper Platónnál, Hegellel és Marxszal kapcsolatos terjengős fejtegetései olyan területre vezetnek, amely idegen Sandall számára, mint ahogy Popper sem foglalkozik a törzsek világával, a törzsekkel és a Big Ditch-koncepcióval. (Sandall legalább a Popper által használt tabufogalmat szeretné annak új-zélandi emigrációjával, vagyis a maoriknál szerzett tapasztalataival összekapcsolni. Aki azonban, mint Popper, Sigmund Freud városából, Bécsből érkezett, már rég ismerte a tabu fogalmát.) Sandallnak Popperhez fűződő viszonyánál fontosabb az általa használt „civilizáció" és „törzsi kultúra" kategóriák mibenléte. Ha csak az utoljára idézett kognitív szempontokat említjük: vajon Sandall valóban megvan győződve arról, hogy a civilizáció, amelyben olvasóival együtt él, a kritikus értelem világa? Hatalommal bíró államokat, iránymutató személyeket, csoportokat felvilágosodásellenes, gyakran jámbor, nyereségvágyóan agresszív ideológiák kormányozzák, a döntéseket nagyon is gyakran befolyásolják ördögűzők, asztrológiában jártas csodatévők vagy kiimádkozott isteni kinyilatkoztatások.

4 Ami a kritikusan, racionálisan gondolkodó egyéniségek szabad kibontakozását illeti, a véleményalkotás és az ítélőképesség manipulálását nap mint nap megéljük. Sandall minderről nem