Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)

VAJDA LASZLÓ: „Én tulajdonképpen történésznek tartom magam" (Fejős Zoltán interjúja Vajda Lászlóval)

Erről beszéltünk. Teljesen elszakadt. Aki ma még azt hiszi, hogy az úgynevezett természeti népeknél a kora történeti vagy történelem előtti állapotok konzerválódtak, az nem etnológus. Ez ma egyszerűen nem megy, hála a régészeti kutatásoknak - különösen a közel-keleti kutatásoknak-, amelyek az utolsó negyven-ötven évben teljesen megváltoztatták a világképünket. Én nem tudom, Magyarországon erre ki lenne alkalmas. Biztos van valaki. Ajánlanám nektek, hogy ha lehet, hozzatok be ide valakit, aki két vagy három értelmes, világos előadást tart Jerikóról, Catal Hüyükről, Demir Cagról, erről a négy-öt döntő ásatásról. Meg fogjátok látni, hogy teljesen megváltozik a gondolkodásotok. Nyolcadik évezred Krisztus előtt, és ott városszerű települések keletkeznek! A recens kultúrákban is, gondoljunk csak arra, mit jelentett az, amikor Afrikában elkezdték komolyan az epikus hagyományokat, a történeti mondákat és így tovább gyűjteni, mert megtanulták a nyelvet. Azelőtt a misszionáriusok fölgyűjtötték az állatmeséket, a közmondásokat; ezt szabad volt tudni az afrikaiaknak! De hogy igazi eposzok vannak, ezt húsz éve tudjuk. Nincs olyan modern etnológus, aki ezzel az evolucionista fokozati teóriával operálna. És ha úgy kérdezem, hogy az etnológia tulajdonképpen az emberiség fejlődésének történetét próbálja rekonstruálni - ebben az értelemben ez elfogadható? A fejlődés szó az nem jó... Az ember mindjárt a létrára gondol, meg lépcsőkre. Menschheitsgeschichte. A történelem, az nem félreérthető. F. E.: Professzor Úrnak milyen témaálmai vannak, amin éppen dolgozik, vagy amin szeretne még dolgozni? Pillanatnyilag egy mitológiai, szimbolikái munkán dolgozom, mítoszok, amelyekben rendszerint a szarvas vagy más hasonló állat, például antilop, kőszáli kecske játszik szerepet. Itt nekem feltűntek dolgok, és elkezdtem csinálni. Már akkora anyagom van, hogy fönnáll az a veszély, hogy elvesztem a tájékozódást. Hogy ebből lesz-e valaha könyv, nem tudom. Most ezt csinálom, csak közben mindig félbeszakítanak. F. E.: Engem még mindig izgat a legendás cédularendszere. Hogyha valamilyen témát kitalál, kedve van hozzá, akkor hogy áll neki, tehát milyen rendszer szerint dolgozik, milyen forrásokkal? Nekem tulajdonképpen több katalógusrendszerem van. Van egy népnevek, lelőhelyek, helyek szerinti. Akkor vannak katalógusok, amelyek bizonyos részterületekkel foglalkoznak. Van nagykatalógus: állatokról a szó legtágabb értelmében, állattartásról, vadászaton keresztül kultuszig, mítoszig. Akkor van egy alapvető tematikus katalógus, kétháromszáz címszóval. Van ilyen címszó például, hogy „animizmus", ezen belül alcímekkel, vagy „királyság", ezen belül alcímek... F. E.: A diákjai használhatják ezt a katalógust? Igen. Kevés ember van a német etnológiában, aki ne vette volna hasznát.