Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

KEMÉNY MÁRTON Progresszív gazdasági érdekek és hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről „Ha nem lenne országhatár, ha Szabadkán és Kelebián a vámosok nem ébresztenének fel minden szundikálót, akkor is könnyen megállapítható volna, merre jár a Belgrád-Budapest között közlekedő vonat. Ahol szőlőskertek sorakoznak egymás után, az Magyarország. Ahol nincsenek (vagy tőkét csak elvétve látni), az Jugoszlávia. Magyarországon szép hagyománya van a szőlészetnek és a borászatnak. Tisztelik a bort - a homokit is. Nem csupán hagyományból. Azért is, mert dollármilliókat hoz. Egyrészt úgy, hogy külföldön értékesítik a palackozott bort. Másrészt pedig úgy, hogy a Magyarországra érkező turistákat kínálják vele - nagy sikerrel. Nem ez a helyzet a szabadka-horgosi homokvidéken, ahol az utóbbi fél évszázadban megtizedelték a szőlőskerteket. Itt az egykor őshonosnak számító kadarka rég átköltözött már a néprajz és a helytörténetkutatás fogalomtárába. Igaz, Palicson van egy pincegazdaság, s bortermelők is akadnak (olyanok, akik nem hobbiból nyitják a szőlőt, bor ászkodnak). De mindez csak árnyéka annak, ami egykor a szabadka-horgosi homokvidék jellemzője volt. " (Hét Nap 2002. február 20., 9. évf. 7. szám) Jelen tanulmány egy vajdasági kistérség példáján mutatja be, hogy hogyan függ össze a szőlő- és bortermelők családtörténeteiben megfigyelhető kontinuitás a gazdálkodói mintákkal, illetve a haladásról és hagyományról alkotott fogalmakkal. A paraszti gazdálkodók családjuk vagyoni és szellemi örökségét őrizték meg, és szintentartó gazdaságukban a modernizáció csupán a megváltozott életmódbeli igények kielégítését szolgálja. A parasztvállalkozók családi örökségüket további vásárolt vagyonnal és szerzett tudással bővítették, részben a haladás és a bővülés szellemében. A vállalkozók pedig önerőből szerzett vagyonukra és tudásukra alapozva teremtették meg progresszív gazdaságukat, miközben piaci térnyerésük és legitimációjuk érdekében bekapcsolódnak a hagyományról folytatott diskurzusba. Ezt a diskurzust a borász vállalkozók a falusi és ökoturizmus érdekcsoportjaival, illetve az önreprezentációt képviselő önszerveződő csoportokkal együtt alakítják a helyi társadalom folyton változó interpretív közösségeit formázva. £\ szőlőművelés és borászat a kultúrának ma is olyan területe, amely a hozzá tapadó értékrendből (a termelők és a fogyasztók borról alkotott fogalmaiból és az értékrend ünnepi megnyilvánulásaiból), illetve-talán-szükségszerűségből (a táji adottságokból) is adódóan jobban kötődik a hagyomány különböző koncepcióihoz. Milyen koncepciók ezek? Egy adott lokális közegben mit és miért pont azt igyekeznek generációról generációra átadni, illetve - ettől függetlenül - hogyan fogalmazzák meg a maguk hagyományait? Robert C. Ulin szerint a hagyományalkotásnak döntő szerepe van a bortermő tájak közötti hierarchia kialakulásában, és kevésbé a földrajzi szempontok, mint inkább 2 I 9