Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

KEMÉNY MÁRTON: Progresszív gazdasági érdekekés hagyományalkotás. Példák egy vajdasági borvidékről

a hagyományalkotás technikáit alkalmazó gazdaságpolitikai, hatalmi érdekek szabják meg az adott tájon termelt bor presztízsét (Ulin 1998). Mik ezek a gazdasági érdekek, és hogyan ütköznek a lokális normákkal a szocializmus összeomlása után? Miben nyilvánul meg a kontinuitás, és miben a hagyományalkotás a kulturális áramlatok sokféleségével jellemezhető posztmodern korban (vö. Fejős 1998; Niedermüller 2005; SárkánySomlai 2004:43-52), illetve - közelebbről - a neokonzervatív/neoliberális gazdaságpolitikán alapuló posztszocialista „nagy átalakulás" korszakában (vö. Hann 2003; Polányi 2004), egyszersmind a globális borkereskedelem kiszélesedésének éveiben? Milyen minták adottak, és ezek mennyiben alapoznak meg normálbiográfiákat? Hogyan viszonyul a kontinuitás tudományos külső kategóriája a hagyomány és haladás kognitív belső kategóriáihoz {yö. Headland-Pike-Harris 1990)? 2003-ban végeztem terepmunkát a Vajdaságban, a Szabadka és Horgos között elterülő homoki szőlőtermő vidéken, Hajdújáráson (Hajdukovo), Ludason (Supljak) és Noszán (Nosa). Félig strukturált mélyinterjúkat készítettem a szőlészet és borászat főbb technikai részleteire, az adott kisüzemi gazdaság komplex egészére és a kérdezett élet-, illetve családtörténetének főbb mozzanataira vonatkozóan. Az etnográfiai jelen (vö. Sanjek 199 I ; Sárkány 1972:526) értelmében a ma élő emberek emlékezetében élő legtávolabbi múlttól a kutatás pillanatáig terjedő időszak változásait, az egyének erről alkotott képét tartottam szem előtt.

1 Mindezt kibővítettem a helyi magyar nyelvű sajtóban megjelent cikkek és másodlagos történeti források áttekintésével is. Az egyéni életrajzi módszert (vö. például Cyáni 1997; Mohay 2000; Niedermüller 1988), illetve az üzemszervezet gazdaságantropológiai vizsgálatát (vö. Godelier 1981; Sárkány 1970) kiegészítettem a hagyományalkotás közösségi megnyilvánulásainak (vö. Mód-Simon 2002; Pusztai, szerk. 2003) rövid áttekintésével. A hagyományra vonatkozó kérdéseim a terepmunka elvégzése után fogalmazódtak meg, vagyis narratívak induktív értelmezésére törekszem.

2 A Kőrös-Ludas kistérség Hajdújárás, Ludas és Nosza - három szorosan összefonódó falu - Magyarország tőszomszédságában, a Szabadkát és Szegedet összekötő műút és vasút mentén, illetve közvetlen közelében fekszik. A városok közelsége és a kedvező közlekedési útvonalak alapvető jelentőségűek a kereskedelmi és munkalehetőségek tekintetében, amit tovább fokoz a Transz-Európai Közlekedési Hálózat itt keresztülhaladó X/B számú közlekedési folyosójának fejlesztése (a Budapest-Szeged-Szabadka-Újvidék-Belgrád autópálya fokozatos kiépítése). A kistérség a Szabadka és Horgos közötti homokvidék, illetve a vele szomszédos löszhátság találkozásánál terül el. A három vizsgált település a természetvédelem alá eső Ludasi-tavat öleli körül, illetve kapcsolódnak a Kőrös-patakvízgyűjtő területéhez. Mindhárom település - további tizenhat helységgel együtt - Szabadka községhez tartozik (a község Szerbia-Montenegróban olyan közigazgatási egységet jelöl, amelyben egy város irányítása alá tartoznak a környező, önálló önkormányzat helyett csupán ún. helyi közösséggel bíró települések). Másfelől mindhárom vizsgált település tagja - Bácsszőlőssel (Backi Vinogradi) és Kispiaccal (Male Pijace) együtt - a 2000-ben alapított, állami