Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
PETI LEHEL: Identitásmodelláló tényezők a moldvai csángó falvakban
A tudományos igénnyel fellépő kiadványok A kulturális élet csángó vákuumeffektusát bizonyítja az a temérdek kisebb-nagyobb publikáció, amely a csángók életvilágának bemutatásához kapcsolódik, és amelyet a hamarosan elkészülő Csángó bibliográfia 7 véleményünk szerint jól reprezentál majd (KindaPeti 2004:5). Az 1990 után tudományos igénnyel fellépő munkák jelentős része azonban nem tudott túllépni azon, hogy elsősorban ne etnikus mezőben vizsgálja a moldvai csángóságot (vö. Pozsony 2005:8). A magyar identitással rendelkező személyekhez eljutó magyar nyelvű, csángókkal kapcsolatos kiadványokat a falvak lakói, ha nem is dobják el, olyan helyeken őrzik, amely azt sejteti, hogy nem tulajdonítanak különösebb szimbolikus értéket ezeknek. A magyar nyelvű íráshoz való viszonyulás a román identitású személyek számára adott esetben a magyar veszély hordozójaként jelenik meg, és a magyar írás irracionális, már-már mágikus vonatkozásokkal rendelkezik. Erre utal az 1995. április 25-i konfliktus is, amikor a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (Asociatia Maghiarilor Ceangái din Moldova) képviselői, valamint az RMDSZ reprezentánsai találkoztak az intézményes anyanyelvű oktatás és a kulturális élet előmozdításáért, és ahol szélsőséges politikai csoportosulások szervezése nyomán verbális és fizikai erőszak történt, például elégették a kocsikban hozott magyar nyelvű tankönyveket (vö. Pozsony 2003:6). A moldvai papság tudatosan mágikus kört konstruál a magyar nyelv köré, amelynek tárgyi megvalósulása ördögi objektivációnak tételeződik ezáltal. 8 A könyvek elégetése nyilvános autodafé volt, amire a középkori könyvégetésektől az 1989-es romániai rendszerváltozáskor történő kommunista könyvégetésekig számos példát találunk. „Vót egy korba egy uljan, mikor felszöktek, hogy hoztak valami írásakat. [...] S mentünk a szőlőbe dolgozni. S mikor elindultunk az utan, mentünk fel a faluvégibe. Ott van a szőlőnk. S halltam, mandják, hogy jönnek a magyarak, s hoznak valami írásakat, s nem tudam még, miket. [Beszélték a faluban?] Beszélték az emberek, s elejik kell menni. Egyik a másikat tardálták fel [biztatták], hogy hájtak, s menjünk, s ne hagyjuk, s nem tudom mi. [...] De akkar fel voltak egyik a másiktól biztatva, s: »Hajtak, hogy üssük fejbe őket!« [De mire fel?] De, mert hogy úgy akarnak... s parcä [talán] a pap es biztatta." 7 A csángómentés lokális lecsapódásai °. az identitás kontextusában '—% (N Annak ellenére, hogy nem kívánok magyarázatot adni a moldvai csángók identitásának -So mibenlétére, jelen elemzés szempontjából meg kell vizsgálnom néhány, az identitással kapcsolatos problémát, amellyel a következő kérdések megválaszolásának lehetőségéhez szeretnénk hozzájárulni: Milyen társadalmi vetületei vannak a politikai-nemzeti diskurzusoktól súlyosan terhelt, értelmezésünkben a csángók megmentésének ideológiai programjaként tételezett, etnikus identitással kapcsolatos mítoszkonstrukcióknak? A lokális társadalmakban az identitás etnikus tartalmai miként kerülnek a narratívak szintjén forgalomba? Hogyan használják a csángók megmentésében elkötelezett Moldva-járók a
