Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

PETI LEHEL: Identitásmodelláló tényezők a moldvai csángó falvakban

PETI LEHEL Identitásmodelláló tényezők a moldvai csángó falvakban A magyar társadalmi nyilvánosságban mitikus kategóriává vált csángó kérdés lokális hatásait a moldvai csángó közösség külső beavatkozásokként élték meg. A magyar, illetve román „csángómentők" állandó helyi jelenléte az identitás mentén tagolja a közösségeket, rejtett konfliktusokat okoz. A tanulmány a beavatkozó szerkezetek egy lehetséges modelljét tekinti át, kitérve a román részről történő beavatkozások technikáira és hatásaira is a csángómentő akciókra. Bemutatja a csángó kultúra „divatosodása" nyomán létrejövő „csángó biznisz" működését, a helyiek beépülésének lehetőségeit ebbe a folyamatba, valamint a kívülállók ehhez való viszonyulásait. A tanulmány végső soron a csángómentés e szimbolikusan túlterhelt viszonyrendszerében élő „megfáradt adatközlők" magatartásait ismerteti. A szerző ameliett érvel, hogy a falvak lakói az egzotikumra irányuló külső érdeklődést civilizálatlanságuk iránti figyelemként élik meg. A csángómentés ugyanakkor egy strukturálatlan állapotot eredményezett, egy közösségi életstratégia megzavarását idézte elő, mivel a csángó társadalom legszélesebb csoportjaira a felvállalt „közösségi amnézia" (nyelvváltás és a többségi nemzeti identitással való azonosulás) a jellemző. Bevezetés

1 Elemzésemben a romániai rendszerváltozás utáni „magyar csángómentés" néhány aspektusának értelmezésével próbálkozom. Törekvésem - tartózkodva a „címkézéstől", azaz a bemutatott folyamatokban érintett személyek tevékenységének értékelésétől - az antropológia módszertani követelményeihez igazodik. Szándékom, hogy a közösség tagjainak szemével (native point of view) láttassam a történéseket. A cím tehát azt a próbálkozást jelöli, hogy az úgynevezett csángómentés mikroszintü

2 lecsapódásainak, a lokális közösségek ehhez való viszonyulásának megvilágításával kísérletezem. [f Tanulmányom részben a vizsgált jelenségre összpontosító interjúkra,

3 részben pe- ± dig azokra a tapasztalatokra támaszkodik, amelyek főként a Bakó környéki székely és déli ° csángó falvakban különféle témákban végzett kutatásaim során halmozódtak fel. Mivel S ez a gyűjtési módszer magában hordozza az esetlegesség veszélyét, írásomat antropológiai szempontú rendszerezési kísérletnek tekintem, amelyet értékmentes fogalmi nyel- o„c vezetre törekedve értelmezek. F*

2 Tánczos Vilmos a „valódi csángómentőkön" főként a szociális téren tevékenykedőket, az oktatásszervező pedagógusokat, a csángókat utaztató értelmiségieket érti, tehát azokat, akik a csángó sorskérdés „gyakorlati megoldására" törekednek (Tánczos 2001:55). Azon a jelenségen, amelyet csángómentésnek neveztem, és elemzés tárgyává tettem, nem csupán a magyar részről történő „identitás- és kultúramentést" értem, hanem mindazokat a jelzéseket, amelyek a lokális közösségek értelmező mechanizmusaiban annak