Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

PETI LEHEL: Identitásmodelláló tényezők a moldvai csángó falvakban

számítanak, ehhez a gyakorlathoz asszociálódnak. A csángók sajátos körülményeit, identitáskonstrukcióit, a románsággal való különleges függőségi viszonyát (lásd Kapáló 1994:3 I ) sajátos antropológiai konstellációnak, történetileg adott léthelyzetnek tekintem, értelmezésemben ezért csak azokra a közösségi elmozdulásokra figyeltem, amelyek a csángómentés gyakorlatának következtében alakultak ki. Az alábbiakban a beavatkozás egy lehetséges modelljét tekintem át. Mivel a csángómentés technikáinak, mikroszintű hatásainak megértéséhez elengedhetetlen azon kulturális kontextus bemutatása, amelyben ezek a viszonyulások kitermelődnek, ezt is vázolom. Ezután rátérek néhány olyan helyzet bemutatására, amelyből a beavatkozások lokális jelentőségére következtethetünk, majd az ezzel kapcsolatos attitűdök szimbolikus jelentéseit értelmezem. A vizsgált téma kontextusa Az 1989-es romániai rendszerváltozást követően a csángókérdés újabb népszerűségének lehetünk tanúi. A csángókutatások tudományos popularitása mellett a csángó ügynek hatalmas mennyiségű nem tudományos irodalma is született. Emellett soha nem látott mértékben megszaporodtak a csángó kultúra rendezvényszerű megjelenítésének alkalmai is. Mindezek arra utalnak, hogy a csángókérdés a magyarországi és az erdélyi magyar társadalmi nyilvánosságban mitikus kategóriává, nemzeti üggyé vált. Ez elkerülhetetlenül legyűrűzik a csángóság mikroszintjére is, a csángók életvilágába való beavatkozással jár együtt, amely a helyi társadalom részéről új viszonyulásokat szül. A beavatkozások egyik következménye, hogy a lokális közösségek az identitás mentén tagolódnak, ami sokszor rejtett konfliktusok kialakulásához járul hozzá. A csángómentés egy lehetséges szerkezete Média, publicisztika A média, ezen belül a publicisztikai jellegű közlésekegyrészt kiszolgálták a közvélemény îf csángókkal kapcsolatos ideológiai elvárásait, másrészt ennek az ideologikus dimenziója nak a felerősítéséhez járultak hozzá. A tudományosság igényével fellépő diskurzus mellett ° a média vállalta fel a román fél csángókkal kapcsolatos önérvényesítő magatartásának S kritikáját, valamint a nacionalista állítások lefegyverzését. Igy a csángó ügy kapcsán mind ^ a tudományos igényű publikációkon, mind pedig a publicisztikán belül létezik egy etniJ§§ kailag elkötelezett diskurzus, amelynek legfőbb jellemzője a kétpólusosság. így a magyar sajtóban a csángókérdés sokszor csak a veszélyeztetett kisebbségi lét „apropója", ami lényegében mítoszteremtő aktus.

4 A moldvai csángók kétségtelenül archaikus hagyományokban gazdag, értékes kultúrával rendelkeznek, „hagyományos európai mezőgazdasági módszereket, hitvilágot és mitológiai hagyományt tartanak fenn, valamint őrzik a magyar nyelv legarchaikusabb nyelvjárását" (lsohookaana-Asunmaa 2002:106). A média ideológiai tartalmakkal tölti 202 fel a csángók sajátos kultúráját; az így kialakított mítoszon keresztül azt akarják kifeje-