Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Új kérdések és új válaszok a szokáskutatásban Verebélyi Kincső: Szokásvilág Nagy Veronika

I. a mindennapi élet sztereotip cselekvései; 2. a kitüntetett alkalmakhoz kötött szokások; 3. a jog és az erkölcs fogalmaihoz kapcsolódó cselekvésrendszerek. Ezek a szintek tovább tagolódhatnak, és az egyes szintek elemei maguk is sajátos rendszerek kereteibe illeszkedhetnek. A szokásszintek egymással való kapcsolódása során különböző szokásvilágok alakulnak ki, és működnek rövidebb-hosszabb ideig, melyek társadalmanként és társadalmi rétegenként különbözőek lehetnek. A szerző arra figyelmeztet, hogy bár az 1930-as évektől megjelent faluleírások rengeteg adatot vonultattak fel a mindennapi életről, nem fejtették ki, hogy mi a mindennapiság tartalma, nem szerepelt bennük a mindennapi élet általános jellemzése. Magyarországon a hétköznapi szokásvilág tudatos vizsgálata csak az utóbbi időben vette kezdetét. Nagyjelentőségű a témában Zentai Tünde alvásról, Bereznai Zsuzsa házépítésről, Czingel Szilvia mosásról és Juhász Katalin tisztálkodásról szóló munkája. Az ünnepi kultúrával szemben a mindennapi élet fogalma azt hangsúlyozza, hogy nem kivételes, nem különleges folklórjelenségek jelentik a vizsgálat tárgyát, s a kutatás a munka, a viselkedés, a napi élvezetekhez szükséges ismeretek világára vonatkozik, akár történeti perspektívában, akár a jelenben zajló jelenségek tekintetében. Világos és talán mindenki számára elfogadható tény, hogy a szokáskutatásnak nemcsak az ünnepi, hanem a hétköznapi élet jelenségeit is le kell fednie. A feladat azonban korántsem egyszerű, hiszen a mindennapi élet különféle heterogén elemekből áll, s nehéz leírást adni e sokféle mindennapi cselekvésről, még akkor is, ha rendelkezésünkre áll egy fogalomrendszer, amely képes megragadni a mindennapiság lényegét. A tudományok közös álláspontja szerint - Husserl nyomán - a hétköznapiságot olyan sajátos megismerési módnak tekinthetjük, amelyet tapasztalati tények is igazolnak, és amelyre meghatározott viselkedési formák, tevékenységek és értelmezési módok épülnek. Mindezek az emberek mindennapi életének gyakorlatában valósulnak meg és fejeződnek ki úgy, hogy az adott közösségeken belül szinte magától értetődőnek tűnnek. Verebélyi Kincső a mindennapi élet kutatásához a következő vizsgálati szempontokat javasolja. A mindennapiság szempontjából meghatározó tényező a mindennapi cselekvések hátterét jelentő gondolkodás, az a tér- és időbeli keret, amelyben a cselekvés zajlik, az intézmények által közvetített tudásanyag és a mindennapi emlékezet. A mindennapi élet gondolkodásának megragadásához abból kell kiindulni, hogy a mindennapok gyakorlatában a gondolkodás élethelyzetek megoldására irányuló és cselekvésorientált, s - mivel a megoldások sokfélék lehetnek - egymással dialektikusan összefüggő véleménysorozatok összessége. A gondolkodást és a mindennapi szokásgyakorlást nagymértékben befolyásolhatja a térbeli mobilitás, azaz ha a közösség bizonyos csoportjai ^ térben eltávolodnak a falutól. A pásztorok, a cselédek, a kubikusok, az iparosok, a kivan- f2 dorlók vagy a háború miatt távol lévő férfiak eltávozása átalakítja a mindennapi élet fel- * tételeit, s módosulhatnak a közösség munkakultúrára, szokásokra, erkölcsökre vonat- J3 kozó ismeretei. A szokáskutatás eddig kevésbé vette figyelembe a társadalmi tényezők szokásokra gyakorolt hatását. A szegények és gazdagok vagy a nemek közötti különbség ugyan nem jut kifejezésre minden élethelyzetben, de jelentőséggel bír a szokásgyakorlás módjára és intenzitására vonatkozóan. Ugyanígy a család szerepe (nagysága, nem és kor szerinti megoszlása, rokoni kapcsolatok stb.) is hatással van egy közösség szokásgyakorlására. Vallásnéprajzi vizsgálatokban és az etnikai hovatartozás kutatásában bővelkedik a szaktudomány, Verebélyi Kincső azonban joggal hiányolja a hétköznapi- 347