Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Új kérdések és új válaszok a szokáskutatásban Verebélyi Kincső: Szokásvilág Nagy Veronika

sággal kapcsolatos idevonatkozó kutatásokat. Felvetése szerint a felekezeti hovatartozás vagy az etnikai meghatározottság nemcsak az ünnepi szokásokban, hanem a munkához való viszonyban, a foglalkozások megválasztásában, a napirend szervezésében és a társas kapcsolatok kiépítésében, fenntartásában is megnyilvánul. A mindennapi tudat feltárásával a folklorisztikában elsősorban a néphit és a népi vallásosság foglalkozik. A szokásvizsgálatok szempontjából a mindennapi tudat összetevői két nagyobb tömb köré csoportosulnak. Megkülönböztethetők mindazok az elgondolások, amelyek a világ jelenségeinek magyarázatára szolgálnak, és azok az ismeretek, amelyek a mindennapi cselekvések előkészítői, alapjai, motivációi. A mindennapi tudás cselekvésben megnyilatkozó formáit tartalmukban nehéz megragadni; ehhez tájékozódási pontokat mindenekelőtt a mindennapok alapvető tevékenységi formája, a munka és a feltételeit biztosító környezetszférák továbbdifferenciálása adhat. Végül a mindennapi cselekvések mögött meghúzódó gondolkodás szférájában az egyéniség és a közösség közötti viszony is jellemző lehet, így a vizsgálódás a különféle beállítódáson alapuló magatartás- és viselkedésformák (például tevékenység- vagy fogyasztásorientált magatartás, szorgalom, tékozlás stb.) bemutatására is kiterjedhetne. A mindennapok cselekvései térben valósulnak meg, így a szokásvizsgálatok szempontjából nagyon lényeges a térhasználat és a térhez való viszony meghatározása. A terek szerveződésének leírásához érdemes megkülönböztetni a mindennapi cselekvések színhelyét, amely az embertől függetlenül létező természeti teret és a kultúra által létrehozott tereket (utak kereszteződése, piactér stb.) foglalja magában, valamint az ember által a mindennapi élet számára megteremtett, kijelölt tereket (udvar, ház, temető stb.), amelyeket Verebélyi Kincső színtérnek nevez. Ezek a terek különböző funkciókat töltenek be, de ugyanazon térben többféle tevékenységtípus is megvalósulhat, tehát a terek változó jelentéseiről beszélhetünk. A kitüntetett terek vonatkozásában számos proxemikai megfigyelés készült (templomi ülésrend, lakodalom stb.), hasonló megfigyelések azonban a mindennapi élet vonatkozásában is hasznosak lehetnének (például személyek közötti távolságok vizsgálata az alvás vagy az étkezés szempontjából, illetve állatokkal szemben tartott távolság). A mindennapi élet és a térhasználat szempontjából olyan, eddig figyelmen kívül hagyott megközelítés is lehetséges, amely a területhez való kötődés tartalmait próbálja megragadni. Az emberek térhez fűződő érzelmi-pszichikai viszonyát az alábbi szintek elkülönítésével tanácsos vizsgálni: I. eszközjellegűen használt terek (gazdálkodás, árucsere, közlekedés terei); 2. a mindennapi viselkedést és cselekvéseket szabályozó határok rögzítése és ellenőrzése (kint - bent, otthon - idegen); 3. szimbolikusan használt és birtokolt terek (otthon - szülőföld - haza). Az idő filozófiai értelmezése mellett azt is érdemes megvizsgálni, hogy milyen módon alakul az idő a mindennapiság cselekvéstípusaiban. Az idő beosztása, az időpontok kijelölése, az időtartam meghatározása, az egyén életidejének tagolódása meghatározó jelentőségű a mindennapok szokásvilágában. A mindennapi tudásra irányuló vizsgálódásnak feltétlenül figyelembe kell vennie az egyéni visszaemlékezés és a társadalmi emlékezet kategóriáit. A paraszti emlékezet egyfajta tudás, amely a mindennapok körülményeihez tapad, és nagyon sok mindenre kiterjed. A néprajzi szakirodalom és a paraszti önéletírások gazdag tárházai e tudástípusnak, s jól hasznosíthatók a mindennapi cselekvések és magatartásformák megragadásával kapcsolatban.