Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Tabló - Új kérdések és új válaszok a szokáskutatásban Verebélyi Kincső: Szokásvilág Nagy Veronika
azok előremutató kezdeményezéseit, valamint módszertani és elméleti gyengeségeit. A rítusok hátterében a mitikus gondolkodást feltételező mitológiai iránytól kezdve a klasszikus irodalomelméleti hagyományt követő (lírai, epikai, drámai hagyományok) beosztáson át egészen a táji-regionális vonások megragadására irányuló kutatásokig- amelyek a kalendáris szokások és az élet fordulói mentén rendezték el anyagukat - a szokáskutatás elméleti megfontolásait hiányolja. Egyedül Németh Imre, majd később Niedermüller Péter fogalmazta meg a szokásleírások módszertani megújulásának és egy általános folklórelmélet kidolgozásának szükségességét, e munkák azonban visszhang nélkül maradtak (Németh 1971; Niedermüller 198la: 177-200; 1987a; l987b:59-69; 1989). Rendkívül nehéz a szokások összetett képét megragadni, s a szokásokat egy klasszifikációs rendszerben elhelyezni. Különböző tartalmi kategóriák alapján (például cselekményesség, erkölcsi, társadalmi, oktatási, nevelési szempontok stb.) el lehet különíteni a szokások különböző szintjeit és elemeit, a tartalom mellett megkülönböztetve a funkciót és a formát is. A szokások elhelyezése a mindennapiság-ünnep tengely mentén olyan új ismereteket hozhat a felszínre, amelyek a szokások társadalmi létezésének az eddiginél jobb megértését segíthetik elő. Bár a szokásleírások többsége közvetve vagy közvetlenül tartalmaz megállapításokat a mindennapi élet jelenségeire vonatkozóan, a hazai szaktudományban elméleti igénnyel nem igazán fogalmazódott meg, hogy a szokások a hétköznapiságba való beágyazottság felől is megközelíthetők. E szempontrendszer nélkülözése szembetűnő, hiszen a mindennapiság fogalma nem előzmény nélküli a társadalomtudományokban, sőt a magyar folklorisztikai kutatások között is találkozunk olyan módszertani elgondolásokkal, amelyek a mindennapi élet fogalmát tekintik a folklorisztikai vizsgálódások kiindulópontjának. 1980-ban a Magyar Néprajzi Kutatócsoport Folklór és mindennapi élet című konferenciájának előadásai a mindennapi élet és a folklór fogalma között fennálló viszonyrendszerrel foglalkoztak. A konferenciakötetet összeállító Niedermüller Péter tanulmányában a folklór fogalmának újraértelmezéséhez hívta segítségül a mindennapi élet fogalmát. Véleménye szerint a folklór nem történelmi korszakhoz, hanem történetileg meghatározott szociológiai csoportokhoz köthető. Ebből következően a modern társadalmak folklórja sokkal inkább csoporttudat és -kultúra, mely az adott társadalom elveit, értékeit, normáit csak formálisan elfogadó csoportok sajátja, s amely a korábbi évszázadok gyakorlatával szemben nem a művészet eszközeivel, az esztétikum segítségével fejezi ki önmagát, hanem a társadalmi tudat részeként egyet jelent a társadalom egyes csoportjainak mindennapi életével (Niedermüller 1981b). Ez a konferencia összegző igénnyel és elsőként érintette a témát, s fogalmazta meg a mindennapi élet fogalmának azon összetevőit, amelyek a néprajzi-folklorisztikai kutatások számára a legközvetlenebbül hasznosíthatók. A népszokáskutatás területén a szokások összetettségének kérdése és a mindennapiság fogalmának bevonása a vizsgálatokba Niedermüller Péter szokásdefiníciójában fogalmazódott meg elsőként. Többszörösen strukturált, több szférából, rétegből összetevődő szokásrendszerről beszélt, melynek tartalmi és formai elemei különböznek egymástól (Niedermüller 1975). Verebélyi Kincső a szokások normajellegét és regulativ funkcióját hangsúlyozva a szokásvilág kifejezést javasolja, amely még inkább utal a szokások különböző szintjei közötti átjárhatóságra, illetve a szinteket alkotó elemek relatív önállóságára. A korábbi elméletekre támaszkodva a szokások három szintjét különbözteti meg:
