Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Új kérdések és új válaszok a szokáskutatásban Verebélyi Kincső: Szokásvilág Nagy Veronika

NAGY VERONIKA Új kérdések és új válaszok a szokáskutatásban Verebélyi Kincső: Szokásvilág. Debrecen: Néprajzi Tanszék. 2005. 210 p. /Studia Folkloristica et Ethnographica, 46./ Verebélyi Kincső szokásokkal foglalkozó munkássága meghatározó a szaktudomány számára. A magyar folklór jelenségeit átfogóan bemutató kézikönyvben összefoglaló, elméleti írását, máshol gyakorlati kutatáson alapuló szokáselemzését olvashatjuk (Verebélyi 1998a; 1998b). A Szokásvilág című kötet a szerző szokásokkal kapcsolatos korábbi megállapításaira építve új kérdéseket vet fel és válaszol meg, új összefüggésekre világít rá, és új módszertani javaslatokat fogalmaz meg a modern szokáskutatás számára. Már a kötet megjelenése előtt - a Marcaliban megrendezett Rítus és ünnep az ezredfordulón című konferencián - az ünnep problematikáját középpontba állítva felhívta a figyelmet a vizsgálati módszerek megújításának szükségességére (Verebélyi 2004). A Szokásvilág című könyvben Verebélyi Kincső javaslatot tesz a népszokások korszerű, új szempontú megközelítésére. Elgondolása abból a tudománytörténeti tényből indul ki, hogy a hazai népszokáskutatás a kezdetektől az ünnepi szokásokra összpontosított, figyelmen kívül hagyva a mindennapok szokásait. A mindennapiság fogalmának bevezetése azonban nemcsak a vizsgálódás horizontját bővíti, hanem szükségessé teszi egy általános ünnepelmélet kidolgozását s a mindennapi élet-ünnep fogalmak közötti viszony újraértelmezését. Verebélyi Kincső elméletét a hazai és a nemzetközi szakirodalom alapos ismeretére építi, a külföldi munkák közül elsősorban a francia és a német szerzők műveire támaszkodik. Az új kérdések felvetéséhez és az új összefüggések felvillantásához nagyrészt a hazai népszokáskutatás forrásműveit használja föl. Ez a forráskészlet a kiegyezéstől a második világháború végéig terjedő korszak néprajzi adatait foglalja magában, mely térben a teljes magyar népi kultúrára kiterjed. A nemzetközi szakirodalom alapos ismerete és a magyar kutatásokból származó bőséges forrásanyag felhasználása növeli a munka értékét, és hitelesíti mondanivalóját. Könyve elején a szerző a szokáskutatás új szemléleti és módszertani irányainak bemutatásához újraértelmezi azokat a fogalmakat, amelyek nélkül a szokások rendszerezése, mibenlétük megfogalmazása nem végezhető el. A kultúra - népi kultúra fogalmi magyarázatában a kultúra különböző rétegei közötti kapcsolatok összetettségét, egymáshoz való viszonyuk folyamatos alakulását, változását hangsúlyozza, s a folklórjelenségek leírásánál is e kulturális folyamatok szempontjából releváns tartalmak feltárását tartja meghatározónak. A népszokás fogalmának meghatározását alapos kutatástörténeti áttekintés segítségével végzi el, jelezve a különböző korszakok kutatási irányultságait,