Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Autentikus élményalkotás a vallási turizmusban Bertalan Pusztai: Religious tourists. Constructing authentic experiences in late modern Hungarian Catholicism Petrás Ede

Autentikus élményalkotás a vallási turizmusban Bertalan Pusztai: Religious tourists. Constructing authentic experiences in late modern Hungarian Catholicism. Jyväskylä: University of Jyväskylä, 2004. 256 p. /Jyväskylä Studies in Humanities, 27./ A könyv a szerző doktori disszertációja, amelyet a Jyväskyläi Egyetemen készített Bo Lönnqvist témavezetésével. Pusztai a magyarországi katolikus társadalom egy speciális csoportját, a szervezett zarándoklatok résztvevőit vizsgálja kvalitatív módszerrel. Munkájának elméleti hátterét a turizmussal, a jelenkori zarándoklattal és a késő modern társadalommal foglalkozó antropológiai szakirodalom (többek között Köstlin, Selánniemi, Graburn, Sallnow, Eade és Rinschede műveinek) részletes elemzése által teremti meg. Röviden összefoglalja a zarándoklás történetét, kimutatva az utazásszervezés és más szolgáltatások egyre növekvő szerepét ebben a gazdasági szférától első látásra független cselekvésben. A modern tömeges zarándoklat kezdeteit a 19. század végére datálja, amikor a világi hatalmát elveszített pápaság, demonstrálni kívánva társadalmi befolyását, népszerűsíteni kezdte a felvilágosodás következtében a rurális térségekbe visszaszoruló mozgalmat. Az új Mária-kegyhelyekre (elsősorban Lourdes-ba, La Salette-be) és a szent évek, illetve egyéb évfordulók miatt Rómába irányuló vallási turizmus résztvevői elsősorban a nemzeti középosztályok voltak. Mozgósításuk és ellátásuk már professzionális utazásszervezést igényelt. A kibontakozó mozgalomba a régi, lokális-regionális kegyhelyek csak késve és részlegesen kapcsolódtak be. Ilyenek voltak például a nagyvárosok, elsősorban Budapest környékén a 20. század elején újra felvirágzó kegyhelyek, melyeket leginkább az alacsonyabb státusú városi középrétegek látogattak. A legnagyobb mai magyarországi zarándoklatszervező iroda utasainak kvantitatív vizsgálata alapján Pusztai megállapítja, hogy Magyarországon a vallási turisták többsége első látásra a hagyományos, népi jellegű katolicizmus képviselője. Felülreprezentáltak körükben az idősek, a nők, a házasok, az egyház tanítása szerint vallásosak. Azonban a magyar katolikus társadalom többségétől eltérően kiemelkedően sokan köztük magas végzettségűek és városi lakosok. Kevéssé érinti meg a mozgalom az egyház tanítása szerint vallásosak legnagyobb csoportját, az általános iskolai vagy annál alacsonyabb végzettségűeket. Pusztai részletesen elemzi a vallási turizmus antropológiai vonatkozásait. Eredményei szerint a késő modern valóságban a turista és a zarándok kategóriái összemosódnak, így a jelenkori zarándokokat nem szabad a zarándok klasszikus, középkori eredetű fogalmához mérnünk, amely pedig erősen meghatározza a tudományos és hétköznapi