Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Autentikus élményalkotás a vallási turizmusban Bertalan Pusztai: Religious tourists. Constructing authentic experiences in late modern Hungarian Catholicism Petrás Ede

gondolkodást egyaránt. Giddens nyomán ismeri fel a késő modern zarándok reflexív mivoltát: kimutatja, hogy az egyén tudatos önreflexióval keresi identitását, elhatárolva magát a klasszikus zarándok képzetétől. Eliadéval ésTurnerrel vitázva állítja, hogy a késő modern zarándoklatnak már nem a hely áll a középpontjában, hanem annak egyéni, a kulturális kontextusba ágyazott értelmezése. A fentiek alapján a jelenkori zarándokokat vallási turistáknak nevezi. A vallási turisták sajátos, jellemzően késő modern közösséget alkotnak, amelyben a részvételnek nincsen állandó feltétele (például a heti templomba járás), a tagok életének túlnyomó részében a közösség nem gyakorol kontrollt az egyén mindennapi élete felett, így az egyén kényelmesen, életének megváltoztatása nélkül részesülhet a közösség nyújtotta előnyökből. A mai egyházra nagymértékben jellemző, hogy a közösség egyre kevésbé területi alapon szerveződik. Példa erre, hogy Pusztai interjúalanyainak jelentős része nem integrálódott teljesen saját, helyi egyházközségébe. Megjelennek a vallástalan, bizonyosságot, lelki élményt vagy csak érdekes látnivalókat kereső zarándokok is. Az egyház helyett az egyén kerül a középpontba, ő választ a felkínált vallásosságfogalmak közül, amelyeken gyakorta nincs rajta az egyház jóváhagyó pecsétje. Az alternatív vallásos eszmék hordozói az úgynevezett „lelki brókerek" - civilek és papok egyaránt, akik saját imáikat népszerűsítik a zarándoklat folyamán. A bűnbocsánat helyett az Istenhez való viszony erősítése válik a fő céllá. A zarándoklat a mindennapoktól elkülönülő, ünnepi időszak, mely helyet és időt biztosít a korunkban egyre ritkábbá váló önreflexiónak és imádságnak. Pusztai gondolatmenetében fontos szerepet kap Berger és Luckman elmélete a valóság társadalmi konstrukciójáról, miszerint folyamatosan teremtett képzeteink maguk is a társadalmi valóság elemei. így tekinti a zarándoklatszervező iroda körül formálódó közösséget egy újfajta lokalitás teremtésének, vitatkozva Baumannal, aki szerint a globalizációs folyamatban kiszolgáltatottá váló lokalitás képtelen tenni magáért. A vallási turizmus kedvelt célpontjai elsősorban nem csodás gyógyulást, isteni közbeavatkozást ígérnek, hanem a pillanatnyi tökéletes vallási élmény helyei. A zarándoklaton részt vevő egyén tehát a miliőt, a kegyhelyet (azaz a kegyelem helyét) keresi, a zarándokközösség pedig miliőt teremt magának. A jelenkori ember miliőteremtő tevékenységében Pusztai a globalizációra adott közösségi választ ismeri fel, mellyel a globális értékektől megfosztott baumani ember új közösségeket alkot, és ezekben teljes életet él, nem véve tudomást arról, hogy kirekesztették a globalizált világból. A késő modern zarándokközösségben sokféle vallásosság él együtt, a különböző helyekről és rétegekből összegyűlt csoportokon belül gyakoriak a konfliktushelyzetek. Mindenkinek van elképzelése az „igazi zarándokról", s e saját jelentéssel kívánja megtol- f3 teni az új közösségi teret. Ilyen adottságok között meghatározó jelentőségű, hogy a « zarándokközösség egyik fő jellemzője a tolerancia, a különböző személyek és vallásos- J3 ságok békés együttélése. ~S Pusztai a zarándokiroda körül formálódó közösséget, bár az nagy részben üzleti alapon szerveződik, egyfajta lokalitásként fogja fel. A zarándokhelyre történő autóbuszos utazást liminális fázisnak tekinti, melynek során kialakulnak a szerepek és viszonyok a korábban nem létező közösségben. A liminalitás képét kibontva Pusztai az utazási iroda közösségét ellenvilágként értelmezi. Interjúi és terepmunkája alapján megállapítja, hogy a közösségben való részvétel 343