Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Interdiszciplináris séta az épített, a megélt és az elbeszélt városban N. Kovács Tímea - Böhm Gábor - Mester Tibor, szerk.: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban Kaján Gabriella

módszertanilag (például interpretatív és kognitív antropológiai megközelítés, sajtóanyag kvalitatív elemzése), hanem tér- és időbeliségét tekintve (a modern nagyváros általában vagy konkrétan valamely európai nagyváros, talán nem véletlen, hogy a huszonkét írásból nyolc Budapesttel foglalkozik, de azért főszerepet játszik még Pécs és Debrecen is két-két írásban; az időbeli horizont a 19. századtól, tehát a modern nagyváros születésétől a késő modern korig terjed) is meglehetősen nagy. Néhány előadás csak nagyon áttételesen kapcsolódott a koncepcióhoz, mintha csak ürügyül szolgálna a város az előadónak egy számára kedves vagy érdekes téma feldolgozására, így néha a parttalanság érzetével kell megküzdenie az olvasónak. A túlzott heterogenitásnak jót tett, hogy az előadásokat három homogénebb blokkba (épített, megélt és elbeszélt város) rendezték a kötet figyelmes szerkesztői, így a konferenciafelhívás koncepciója már első látásra szembetűnővé válik. Ám néhány előadás nyugodtan szerepelhetne egy másik tematikus blokkban is, s ez is csak arra irányítja rá a figyelmet, hogy egy olyan nagy téma esetében, mint a város, nem trendkövetési kényszer, hanem magától értetődő megoldás a tudományközi hozzáállás. A Terek, épületek, történetek című első blokk előadásai a városépítészet politikai, kulturális és társadalmi nyelvét elemzik. A városrács és a demokrácia oldódó-kötődő kapcsolatának időbeni alakulását, oszcillálását áttekintő, nagy ívű munka, Fonyódi Mariann (BME Urbanisztika Tanszék) építész írása az urbanisztikatörténeti perspektívák mellett posztkolonialista kritikai érzékenységről is tanúskodik, mikor az európai városszerkezet gyarmati leképezéseire is kitér. A társadalomkritikus hang megtalálható Kerékgyártó Bélának (BME Filozófia és Tudománytörténeti Tanszék) egy avantgárd berlini „megaszerkezetet", azaz épületegyüttest bemutató tanulmányában is, mely az épület és radikális kísérleti építészet koncepciójának (turneri communitas, átjárhatóság, hierarchianélküliség az új, humanizált környezetben) megértésére tett kísérleten túl a térbeli determinizmus létére hívja fel a figyelmet. Berta Erzsébet (DTE Magyar és Összehasonlító Irodalomtudományi Intézet) írásában a valódi, egyre „varázstalanodó", tehát átalakuló (építészetileg megkonstruált) debreceni városkép és az imaginativ (elbeszélt) város áthagyományozott metaforái közötti szakadékot emeli ki, s kritizálja a városrehabilitáció által végzett hamis múltkreálást, mely inkább a hiányzó múlttudat dekoratív elfedését szolgálja, mint a lokális identitás megalapozását. Egy alkalmazott városantropológiai módszert, a mentális térképészetet bemutató kutatási beszámolójában Mester Tibor (PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék) pécsi példákon keresztül azt szemlélteti, hogy a városlakók megkérdezésével gyűjtött térképek mi mindenre használhatók, hogyan tükrözik a város tereinek használatát, rangsorolását, és miként értékesíthető az így nyert tapasztalat a várostervezésben. A második rész/1 város, mint kulturális praxis címet viseli, a városlakók cselekedeteiben, viselkedésmintáiban tetten érhető mentalitás áll a központban, az a mód, ahogy lakói belakják a várost, és létrehozzák a városi együttlét formáit. Itt szerepel Fejős Zoltán és Szíjártó Zsolt korábban már tárgyalt írása mellett Horváth Sándor (MTA Történettudományi Intézet) tanulmánya is, amely a hatvanas évek budapesti - sokszor nem is annyira reális, mint inkább a hatóságok által kreált - galerijei, tehát egy szubkultúra kapcsán azt mutatja be, hogy milyen stratégiákat alkalmazott az államhatalom a közterekért - a morális pánik ürügyén - vívott harcban, és milyen ideológiai megfontolások állhattak mindennek hátterében. A téma a jelenben zajló, a köztereket egyre inkább ellen-