Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - Interdiszciplináris séta az épített, a megélt és az elbeszélt városban N. Kovács Tímea - Böhm Gábor - Mester Tibor, szerk.: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban Kaján Gabriella

őrzött privatizált terekké alakító militarizálási folyamat tükrében nyeri el igazán súlyát (Davis I 999), ám erre a jelenségre nem tesz külön utalást a szerző, nem így P. Müller Péter (PTE Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék), aki Foucault és Edward W. Soja nyomán kitér rá, hogy a hatalom és a hatalomgyakorlás alapvető eszköze s egy­ben terepe, a városi tér mennyire szorosan kapcsolódik egymáshoz. Azonban a hang­súlyt a posztmodern városi lét egy másik jellemzőjére, a teatralitáshoz sok szálon fűző­dő kapcsolatára helyezi, s ennek illusztrálására sorakoztat fel szellemes példákat a város színpadként való használatáról. Értelmezése szerint a köztéri művészetnek (utcazené­lésnek, utcai színjátszásnak, fesztiváloknak, parádéknak) otthont adó városi terek a ri­tuális és teátrális folyamatok, valamint az identitásképzés színterei. 7\z elbeszélt város című harmadik részben a városról létrehozott írott és vizuális szö­vegek, a város irodalmi és film-, illetve fotóművészeti leképeződéseinek elemzéseit talál­juk. Bednanícs Gábor (Esterházy Károly Főiskola Magyar Irodalomtudományi Tanszék) a I 9. század végi magyar líra aspektusából közelít a városhoz, s mindezt azzal indokol­ja, hogy először a költészetben jelent meg témaként a nagyváros, az ingerben gazdag közegnek kitett városi individuum élete komoly inspirációs forrást jelentett a születő­ben lévő modern magyar líra számára. A modern magyar költészet kezdeményezőinek városképét verseik tükrében elemezve szembetűnővé válik, hogy e költők többféle - sok­szor ambivalens - módon viszonyultak az alakulóban lévő városhoz, s így többféle olva­satát hozták létre. Gelencsér Gábor (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Inté­zet) esszéisztikus írása is a kezdetektől indul, ám ő a némafilmek korától kezdve próbálja a város és film, a mozgó tömeg és a mozgókép szoros kapcsolatát, egymásra gyakorolt hatását áttekinteni - a filmművészeti stílusirányzatokat felhasználva keretként -, egé­szen a kilencvenes évekig. Somlyódy Nóra (PTE Irodalomtudományi Doktori Iskola) két eltérő hozzáállású fotóművész - egy kószáló és egy tervező, kutató típus - albumainak elemzése közben arra keresi a választ, hogy miként változott az általuk kétféleképpen, élhetőnek és élhetetlennek megélt, tehát polifonikus identitást mutató Budapest nem hivatalos fotóreprezentációja a hetvenes évek eleje és a kilencvenes évek vége között. A várost és a városképeket többféle diszciplináris háttérrel tehát többféle módon fog­hatjuk fel, nemcsak beszélgetésnek vehetjük, hanem Kevin Lynch (1979) városépítész és városkutató nyomán imagibilitásnak, olyan olvasható struktúrának is, amely részle­teiben folyamatosan módosul, mindig többet rejt magában, mint ami látható, tehát sosem kaphatunk befejezett képet róla, de azért-vagy talán pont azért-mindenképpen meg­éri továbbra is foglalkozni vele, s a késő modern kor városaiban zajló folyamatok, válto­zások megragadásához újabb és újabb perspektívákat keresni, s ezek alkalmazott tudo­mányos hpapvazódását elősegíteni. JEGYZETEK I. Persze a kulturális főváros projekt sem előzmények nélküli, elég ha csak a konferencia egyik kísérő programját, a Nagy-Pécset megálmodó festő, V. Majerszky Róbert fantáziarajzait felele­venítő és aktualizáló kiállítást említjük ennek kapcsán, vagy a Magyarország második világvá­rosának megálmodott - Békést, Csabát és Gyulát egyesítő - Bojár negyvenes évek eleji, nem is kicsit utópisztikus ideálterveire gondolunk (Gyalui Boér 1997).

Next

/
Oldalképek
Tartalom