Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Tabló - Nem boszorkányság: múzeum! Wulf Köpke - Bernd Schmelz, Hrsg.: Hexen im Museum. Hexen heute. Hexen weltweit Kis-Halas Judit
Jancsi és Juliska, illetve Harry Potter, valamint a kora újkori és a modern kori boszorkányság irodalma. A ceremóniák színhelyéül is szolgáló rituális terem stílszerűen a képzeletbeli templom szentélyét foglalja el, gyújtópontjában az új boszorkányok oltárával. Még a két nagy helyiséget elválasztó fal dekorációja is összhangba hozható a román kori és gótikus templomok gazdagon illusztrált diadalíveivel: a különböző kultúrák ördög- és démonábrázolásaival szemben szentek és jóindulatú szellemalakok láthatók. Boszorkányság - természetkultusz A közép- és kora újkori boszorkányság archaikus természetvallásként való értelmezése Margaret Murray erősen vitatott könyve (The Witch-Cult in Western Europe [7\ boszorkánykultusz Nyugat-Európában], 1921) óta nem ismeretlen a témával foglalkozó szakemberek előtt. Az európai boszorkányszombat sokszorosan összetett képzetrendszerének „dekódolója", Carlo Ginzburg (2003) is kimutatta, hogy a kora újkori Európában még létező termékenység-, agrár- és halottkultuszok számos eleme beépült a boszorkányszombat mitológiájába. Ez persze egyáltalán nem bizonyítja a Murray - és sajnos az inkvizítorok - által elképzelt „ellenvallás", eretnek szekta létezését. A boszorkányság és a természet közti szoros kapcsolat feltételezése azonban elegendő elvi alapot teremtett ahhoz, hogy az új boszorkányok magukévá tegyék a zöldmozgalmak ideológiáit. A modern boszorkány- és újpogány mozgalmak a természet vallásos tiszteletét hangsúlyozzák: az ünnepek és rítusok egy része az évszakváltásokhoz kapcsolódik, fontos szerephez jut bennük a négy alapelem (tűz, víz, föld, levegő), jelentősek a szent fák, kövek, források kultuszai (I 12-1 13., 121., 2 19-220. p.). A természetben rejlő női és férfi princípiumot a valóban kereszténység előtti, ókori eredetre visszavezethető Nagy Istennő, Nagy Anya, illetve Pán alakja testesíti meg számukra (231-232. p.). A Nagy Istennő állatfejű, embertestű alakváltozatainak ábrázolásait a szertartások helyszínén is elhelyezték a kiállítás rendezői, s ezek Leonie Gaul (gyógyító és „sámánkísérő") „női változókorrituáléjában" fontos szerephez jutottak. Boszorkányság - az első nőmozgalom A recenzensnek itt nincs tere a nők és a boszorkányüldözés kapcsolatáról szóló hatalmas irodalom ismertetésére. Ehelyett a kiállítás rendezőinek ideológiai megfontolásaira kívánja irányítani a figyelmet. Már az 1979-es Hexen című kiállítás egyik alkotója, a feminista Heidi Staschen is különös hangsúlyt szánt a boszorkányüldözés, illetve a boszorkányság és a nők kapcsolatának. Staschenék a modern kori boszorkányság jeles kutatójával, Johann Kruséval egyetértésben azt vallották, hogy a 16. századi Európában létezett egy samanisztikus elemeket tartalmazó népi vallásos gyakorlat, amely az inkvizíció és az intézményes boszorkányüldözés egyik célpontjává vált. Egyes feminista körök - köztük Luisa Francia modern boszorkányírónő - az elmúlt idők női misztériumaival azonosították ezt a hagyományt, s magukat az üldözött boszorkányok szellemi örököseinek tartották (41 5. p.). Julia Iwersen (24 1. p.) vallástörténész egyenesen egy, az uralkodó normáktól eltérő,
