Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: Tér, kultúra, kommunikáció - kultúrakutatás a „kulturális fordulat" után

Hartmut Häussermann német városszociológus a „nagy események politikájának" nevezi az ilyen típusú rendezvények - a különböző fesztiválok, világkiállítások, ünnepségek-előtérbe kerülését a városi politikában. Jellemzőjük „a pénzek, az emberek és a médiák kampányszerű mobilizálása egy tisztán körülírt cél érdekében" (Häussermann-Siebel, Hrsg. 1993). E rendezvények bevallott célja, hogy a városról alkotott képet - a „nagy eseményen" keresztül - jól konvertálható szimbolikus tőke formájában olyan imázsfaktorokkal is felruházzák, amelyek a hasonló nagyságrendű városok közötti versenyben hasznos erőforrásokat jelentenek egy földrajzilag és gazdaságilag periferikus térség számára. Valójában egy város azon törekvése fejeződnek ki általuk, hogy önmagát-egy sajátos kulturális rendezvénysorozatot felhasználva - megkülönböztesse a hasonló nagyságrendű városoktól, s ezt az előnyét aztán materiális tőkébe is átfordíthassa. Az itt alkalmazott speciális térgyakorlat úgy tekint a városi nyilvánosság szférájára, mint különböző fajta élmények lehetőségfeltételeit biztosító keretre, s ennek megfelelően a leggyakrabban itt alkalmazott fogalom az „esemény". Tér, kultúra, kommunikáció Végezetül néhány összegző megjegyzésben azt szeretném bemutatni, hogy a tanulmány címében szereplő három fogalom - tér, kultúra, kommunikáció - segítségével miképpen lehet megjeleníteni a kulturális fordulat utáni kultúrakutatás néhány jellegzetes axiómáját, sarokpontját. Új konceptuális keretek keresése és definiálása A társadalom nagy orientációs kategóriáinak és a társadalomelmélet nagy rendezőelveinek, metaelbeszéléseinek eltűnése után, „túl osztályon és renden" a tér - talán a test mellett - a mindennapi élet identitásképzési, csoportképződési és társadalmasodási folyamatainak egyik fontos kristályosodási pontja, s mint ilyen nélkülözhetetlen a társadalom és a kultúra leírása során - ahogyan ezt az olyan fogalmak gyors karrierje is mutatja, mint a „miliő", a „régió", a „globális/lokális", a „network", a „metropolisz". Az új kultúrakutatás - mivel mélyreható változást érzékel abban a módban, ahogyan a világot nézzük, s a világról való tudásunk többé-kevésbé megbízható formáit létrehozzuk - ontológiailag is újradefiniálja a társadalom szerkezetét. A társadalomtudományokban megszokott, hagyományos történeti és szociális magyarázóelveken túl megjelenik egy harmadik, kritikai perspektíva, amely kifejezetten térbeli elképzelésekhez kapcsolódik (Soja 1996). Ez a perspektíva kísérletet tesz arra, hogy - többek között olyan filozófusok munkáihoz kapcsolódva, mint Heidegger, Sartre vagy Lefebvre - az emberi létezés térbeli dimenzióját koncepcionális szinten is komolyan vegye. Egy sajátos háromszögviszonyt rajzol fel történetiség - társadalmiság - térbeliség között, amelyben az emberi lét térbeli aspektusának társadalmi termelését éppolyan fontos figyelembe vennünk életvilágunk megértéséhez, mint a különböző történelmi, szociális formáink társadalmi létrehozását. Ez a trigonometrikus elképzelésrendszer ugyanakkor nemcsak