Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

SZIJÁRTÓ ZSOLT: Tér, kultúra, kommunikáció - kultúrakutatás a „kulturális fordulat" után

az ontológia szintjén érvényesül, hanem más tudásformációk területén is előkerül - így az episztemológiában, az elméletképzésben, az empirikus elemzésben, valamint a tudás gyakorlati alkalmazásában (Harvey 1995). Az esszencialista kultúrafelfogás kritikája A kultúrakutatás kurrens irányzatai a tér-kultúra-kommunikáció összefüggésrendszerét előszeretettel használják fel a korábbi szubsztancionalista/esszencialista perspektívák kritizálására, egy konstruktivista paradigma melletti érvelésre. Ez a megközelítésmód a tér vonatkozásában több okból is fontos: egyrészt dekonstruálja a társadalomtudományban és a mindennapi gondolkodásban egyaránt központi jelentőségre szert tett territoriális elveket, mintegy kijózanítva a földrajzi evidenciákba vetett hitből. Másrészt ez az új ontológia nem csupán a történelem és a társadalom duális rendszerét egészíti ki egy újabb dimenzióval, hanem szerkezetileg is fontos módosításokat vezet be: a dichotómiák mentén történő gondolkodásmód helyébe egy másfajta, relacionista elképzelésrendszert ajánl, amelynek tudományelméleti háttereként például Bruno Latour (1999) interkonnektív, relacionista alapelvekre építő elképzelésrendszere szolgál. E tudományfilozófiai nézetrendszer térbeli adaptálását H. Lefebvre vagy éppen Edward Soja végezte el, akik a relacionista elképzelések mentén a különböző helyeket, régiókat viszonyok csomópontjaiként, a territóriumokat pedig interakciók színtereiként ragadják meg. Soja (2003:286) szerint „egy ilyen »real-and-imagined szemléletmód« más, különbözik a geográfia erősen konvencionális eljárásaitól. A Thirdspace ebben az olvasatban éppannyira sokféleképpen, mint ellentmondásosan jellemezhető, mint korlátozó és egyúttal megszabadító, mint szenvedélyes és rutinszerű, mint megragadható, hogy aztán újra nem világosan kivehető legyen. Az, ami létrejön, a totális nyitottság tere, az ellentmondás és a harc tere, a sokoldalú reprezentációk tere, amelyet noha elemezhetünk a bináris ellentétpárok kategóriáiban, ám amely esetében fölöttébb érvényes: ily a toujours l'

Autre - mindig léteznek más formái is a tereknek, a térbeliségnek, heterotópiák és a geográfiák látszólag paradox formái, amelyek ugyanúgy kutathatók. A Thirdspace így egy találkozási pont, a hibriditás és a mestizaje helye, ahol az emberek a megszokott határvonalakon túl mozoghatnak, a margináliák és a peremek helye, ahol a régi kapcsolatok megszűnnek és újraköttetnek. Talán fel lehet térképezni, de semmit nem lehet kezdeni itt a konvencionális kartográfia eszközeivel, s .. .jelentését csak akkor bontakoztatja ki, hogyha átélik és élik." Ez a megközelítésmód párhuzamba állítható a különbség/identitás olyan konceptualizációival, amelyek azon alapulnak, hogy az identitások kapcsolatok és viszonyok révén jönnek létre, nem pedig kizárásokon, elhatárolásokon keresztül. S így megint csak egy nem esszencialista konceptualizáció közelébe jutunk: a viszonyokon keresztül konstruált helyekés identitások egyrészt megkérdőjelezik az autentikusság elképzelését, miközben - mindezzel egy időben - lehetőséget kínálnak jövőbeli változásokhoz, azaz számolnak a késő modern társadalom egy alapvető strukturális jegyével, a kontingenciával (Rorty 1989). Doreen Massey (1999) egyik fontos, összefoglaló jellegű tanulmányában a késő modern társadalmakra jellemző új térértelmezésnek három komponensét különíti el. E szerint a