Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
SZIJÁRTÓ ZSOLT: Tér, kultúra, kommunikáció - kultúrakutatás a „kulturális fordulat" után
Ezt a fajta térátalakítási gyakorlatot leginkább valamifajta térnaturaíizációnak lehetne nevezni: a tér egyfajta szemléletmódjának, amelyben fontos szerepet kap az ökológia, a természetvédelem. A tér úgy jelenik meg, mint „biológiai élőhelyek egymásmellettisége", a törekvések pedig arra irányulnak, hogy lehetőség szerint megóvják az emberi beavatkozástól, vagy legalábbis korlátok közé szorítsák azt. A térrel folytatott többi gyakorlat is e szempontrendszernek rendelődik alá - így a gazdaság szférájában elsősorban egy természetközeli, nem intenzív gazdálkodásmódot preferálnak, a turizmus kapcsán pedig a felvilágosító, ismeretterjesztő szempontokat hangsúlyozó ökoturizmus (madármegfigyelés, többhetes lovas túrák stb.) szempontjai dominálnak. A városi kultúra színterei - Pécs A harmadik - inkább csak a kezdeteknél járó - kutatás helyszíne az előzőektől eltérően egy városi miliő, s az itt vizsgált jelenségek és folyamatok a városi kultúra jelenségkörébe tartoznak. Az 1970-es években Pécsett zajló országos filmszemle és a pár éve Pécsett megrendezésre kerülő országos színházi találkozó - noha gyökeresen eltérő társadalmi-politikai rendszerekben jöttek létre - összehasonlító vizsgálata több szempontból is hasznos és érdekes tanulságokat kínál: mindkettő valamifajta politikai döntés eredményeképpen kötött ki a városban, s tett/tesz kísérletet a városi kultúra néhány területének dinamizálására, valamifajta városi identitás létrehozására, illetve a városhoz tartozó imázskészlet átformálására. Közösek ezek az események abban is, hogy a „globális" és a „lokális" találkozásának színtereiként szolgálnak-azaz nem a mindennapi életvilággal, az adott városi kultúrával szoros kapcsolatban álló, mintegy abból kinövő rendezvényekről van szó, hanem némileg paternalista módon, valamifajta lobbitevékenység nyomán „honosított" fesztiválokról, amelyek ugyanakkor egy lokális társadalmi-gazdasági-politikai élethelyzetbe kerültek bele, ahol e lokális szint különböző szereplői - a „helyi elitek" - igyekeznek saját pozíciójuk láthatóvá tételéhez (s ezen keresztül javításához) ezt a nagyjából tíz napot felhasználni. A két rendezvény más formában - az imaginációk szintjén is - összekapcsolódik: az új fesztivál létrehozásakor nosztalgikus utalásként folyamatosan jelen van az egykori filmszemlét övező kulturális miliő tematizálása: állandó hivatkozások a hatvanas-hetvenes évek pécsi kulturális életének pezsgésére, a képzőművészet, a balett, az irodalom akkori nagy teljesítményeire s mindennek hátterében az ezeket lehetővé tevő egykori felvilágosult kultúrpolitika művészetpártoló döntéseire. Ezek az események jellegzetesen a nyilvános szférában zajló történéssorozatokat foglalnak magukban - a város megszokott, történeti tereit használják fel tevékenységeik kereteként éppúgy, mint üzeneteik megfogalmazására, miközben új tereket is bevonnak a kulturális fogyasztás helyszínei közé. Az események mediális reprezentációja is többszintű: ideális alkalmat kínálnak a magas- és a populáris, a bulvár- és a magasművészet határainak elegyítésére. Ráadásul ezek a fesztiválok rendelkeznek a „médiaesemény" klasszikus ismérveivel, gyakorlatilag a város egyetlen esélyét jelentik arra, hogy tartósan magára irányítsa a közvélemény figyelmét.
