Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

DURST JUDIT: „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában

bordói romák tiltakoznak, hiszen eddig megszerzett jó pozíciójukat érzik veszélyeztetve a beköltözők által. Ezért is fogadták ellenérzéssel, amikor nemrégiben egyik társuk, a közösség normái szerint addig is kakukktojásnak számító I. első felesége halála után Láposról, a cigánysorról hozott magának feleséget, nem is akármilyet, hanem tizenöt éveset, aki egy éven belül már meg is ajándékozta I.-t egy kisbabával. A bordói helyi kulturális kontextusban, az ottani íratlan norma szerint elítélendő viselkedésnek számít I. új feleségének korai szülése. „Maga is gyerek még, inkább tanulna, minthogy szüli egymás után a szerencsétleneket a nyomorba. [...] Mert az ilyen csak a pénzre hajtik mind..." -vélik a bordói parasztcigányok. A bordóiak szemében a korai szülés a mobilitás lehetőségétől fosztja meg a fiatalokat. Számukra az íratlan szabály az, hogy „az ember annyi gyereket vállaljon, amennyit tisztességgel fel tud nevelni": ki tud taníttatni, hogy legalább ők többre vigyék, mint a szüleik. E cél elérése érdekében nem is vállalnak háromnál több gyereket, s ezt megvalósítandó, szinte mindegyikük él a születésszabályozás modern eszközeinek valamelyikével (5. táblázat). A láposi fiatalasszony, R. (I. új felesége) beköltözésének azért sem örülnek a bordóiak, mert attól tartanak, hogy R.-t követik majd a testvérei, rokonai Bordóba, ahol az önkormányzatnak lassan kifogynak a tartalékai, hogy az összes üresen álló házat felvásárolja a faluban nemkívánatosnak minősülő, betelepülni vágyó cigányok orra elől... Akkor pedig, ahogy itt mondják, „elkezdődik majd a lavina, amit nem lehet megállítani". Összefoglalás A cikkben szereplő három esettanulmány azt mutatja, hogy a társadalmi struktúrának a termékenységi magatartásra gyakorolt hatása erősen meghatározó. Különösen akkor, ha a struktúra vizsgálatakor nemcsak a szegénységet, a munkanélküliséget, az alacsony iskolázottságot, a lakóhelyi szegregációt, hanem az érintettek kapcsolathálójának, networkjének jellegzetességeit, illetve a lakóhelyükként szolgáló település státusát, infrastrukturális ellátottságát is figyelembe vesszük. A strukturális jellemzők azonban önmagukban mégsem adnak elégséges magyarázatot a gyerekvállalási szokásokra, illetve azok változásaira. A tanulmány amellett érvel, hogy a termékenységi magatartás mögött rejlő motivációkat jobban megérthetjük, ha ismerjük az egyén mindennapi életét szabályozó, számára referenciacsoportként szolgáló mikroközösség értékrendjét, gondolkodásmódját, a társadalmi valóság észlelését segítő koncepcióinak rendszerét: azt a kulturális kontextust, amelybe az egyén társadalmi cselekvése, így demográfiai magatartása beágyazódik. Az így felfogott - a strukturális változások hatására maga is változni, valamint azok hatását megszűrni, tompítani képes - kultúra különbözőségének tudható be részben az, hogy közel azonos strukturális körülmények között élő, ugyanahhoz az etnikai (magyar cigány) csoporthoz tartozó roma nők (a rakacaiak és a láposiak) egymástól eltérő reprodukciós stratégiákat követnek termékenységi magatartásukban.