Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

DURST JUDIT: „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában

a családalapításon, a gyerekszülésen keresztül. Ezzel szemben a rakacaiak kapcsolathálójában - az ott is domináló erős kötések mellett - megtalálhatók a gyenge kötések is. A rakacaiak közül többeknek élnek rokonai Pesten. Kezdetben az ő révükön, később egymás segítségével számos fiatalember talált magának alkalmi munkát a fővárosban; ősztől tavaszig általában csak havonta járnak haza, hétvégére. Ezeknek a fiúknak, bár szinte mindig egy csapatban, egymás között dolgoznak, mégis sokkal több lehetőségük adódik a falubeliektől eltérő szerepmintákkal találkozni, illetve azokat átvenni. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a Pesten munkát vállaló fiúk, akik látnak maguk előtt valamiféle elérhető mobilitási lehetőséget, láposi kortársaikkal ellentétben nem akarnak korán családot alapítani: „élni" szeretnének, mielőtt felvállalják a családalapítással járó gondokat. Egyikük, egy huszonöt éves fiatalember, aki büszkén mondta, hogy neki pesti barátnője van, ezt így fogalmazta meg: „Tizenhat évesen nem jó szülni... Miből tartja el a családot? Láposon elég buták vannak... Minden faluban más a szokás... Rakacán ez nem divat... Én mikor akarok gyereket? Még az túl korai lenne... talán harmincévesen, két gyereket... addig ki kell élnem a fiatal életemet..." A kapcsolatháló különbözősége, illetve az abból fakadó szemléletbeli különbség egyben magyarázat arra is, hogy Láposhoz képest miért jóval alacsonyabb Rakacán a tinédzserkori szülések aránya (lásd 6. ábra).