Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

DURST JUDIT: „Csak a pénzre hajtik mind"? Az antropológiai megközelítés haszna a demográfiában

Bordó: „Mi nem olyanok vagyunk, mint a cigányok, nálunk nem divat a sok gyerek" A bordói „nem igazi", „parasztcigányok" termékenységi magatartása még élesebben eltér a láposi, szegregált romákétól, de különbözik a rakacai cigányokétól is. Ami viszont érdekes: a bordói parasztcigányok termékenységi mintái gyakorlatilag ugyanolyanok, mint a láposi „kiemelkedetteké" (akiket a helyi elnevezés rossz konnotációja miatt inkább „asszimilálódott cigányoknak" hívunk ebben az írásban).

19 Bordónak ma 850 lakosa van, 25 százalékuk magyar anyanyelvű cigány. A falu a szocializmus időszaka alatt kistérségi körzeti központ volt, ma már csak a nyolcvan százalékban cigányok lakta Lenke meg Jakab tartozik a bordói körjegyzőséghez. Míg a megye egészére már a rendszerváltás éveiben rászakadt a tömeges munkanélküliség, addig Bordót „csak" a férfi lakossága többségének munkát adó szénbánya hat éve történt végleges felszámolása után érte el. Ma már az aktív korú népesség negyven százaléka van munka nélkül, és ez az arány a cigányok esetében is közel hasonló. Bár a mostanra már tartósnak számító munkanélküliség a bordói cigányok életét is megkeseríti, ők még, ha üggyel-bajjal is, de tartani tudják korábbi életformájukat. Néhányuknak két-három hold saját tulajdonú földje is van, amit családtagjaik tagi részarányként vittek ki a tsz-ből, de a legtöbbjük a parasztoktól bérel termőföldet. A földművelés mellett állatot tartanak, meg elvétve napszámba járnak a helyi parasztokhoz. Bordót messze környéken csak úgy szokták emlegetni, mint a kistérség egyetlen „szigetét a cigányközi tengerben".

20 A bordói „kisebbségről" szinte mindenki csak úgy beszél, mint „nem igazi", vagy „parasztcigányokról", akik „önmagukat annyira magyarnak tekintik, hogy... nem tartottak igényt a helyi cigány önkormányzat felkínálta pozitív megkülönböztetésre sem. Életvitelük, iskolázottságuk semmiben sem tér el az itt elfogadottól. Állatokat tartanak, s erkölcsi sokszínűségüket jelzi, hogy mind többen templomba is eljárnak..."

21 A bordói parasztcigányok identitása azonban „kétarcú". Míg egymás között - származásuk alapján - cigánynak tekintik magukat, addig egy idegen gázsó előtt határozottan tagadják cigányságukat. (A kettős beszédről lásd Stewart 1993; Szuhay 1999; Horváth 2000.) Ezzel azonban csak a másságukat hangsúlyozzák: azt, hogy őket nem lehet egy kalap alá venni „amazokkal", akik miatt a többségi társadalomban teljességgel pejoratív cigánykép él. A bordói parasztcigányok demográfiai magatartását, akárcsak a láposi „kiemelkedettekét", egyértelműen a parasztok életmódja felé aspirálás, a mobilitás vágya motiválja. Bordón a cigány közösségekre általában jellemző endogám, saját csoporton belüli házasságok mellett szép számban találhatunk példát vegyes házasságra is. (Ezekben az esetekben többnyire a környékbeli falvak paraszt származású fiataljaival kelnek egybe a helyi cigányok.) A bordói parasztcigány családokban mind az idősebbeknél, mind a középgenerációnál általában három gyerek van. A nők zöme húszévesen megy férjhez, és a házasságot követő egy éven belül szüli meg első gyermekét. Bordón, Lápossal ellentétben, sem az idősebb generációra, sem a fiatalokra nem jellemző a tinédzserkori szülés: minden generációban csak egy-két esetben akadt rá példa (lásd 7. ábra). A bordóiak demográfiai magatartásának meghatározó tényezőit kutatva tovább árnyalhatjuk a (magyar) cigányok termékenységi viselkedésének különbségéről szerzett tudásunkat. A láposi és a bordói cigányok egymástól teljesen különböző gyerekvállalási