Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

RÉGI TAMÁS: Észak-kenyai nomadizmus a 21. században. Paló példája

mem előtt. Ezért kutatásomban a valódi (vagy konkrét) csoport az általam a terepen meghatározott kutatott/kutatható közösségre volt értendő.

2 Ezenfelül meg kell említeni, hogy a kutatható társadalmi egységek meghatározásánál a kelet-afrikai pásztortársadalmak esetében a mozgásnak, a folyamatnakvan döntő szerepe. Az egyes csoportok mozgása átvághat etnikai hovatartozást, és nincs tekintettel a területi határokra sem (Schlee 1985; 1994). Turton a dél-etiópiai murszik példáján mutatja be, hogy az egyes ágazatok és töredékeik miként „szereznek" maguknak új identitást a fegyveres konfliktusok alkalmával. Az ilyenkor fellépő szolidaritás a közös cél - azaz a fenyegető ellenség legyőzése érdekében új csoportokat hoz létre, melyek vagy megtartják eredeti nevüket, vagy felveszik az egyik ágazat nevét (Turton 1979:1 79-210). Ezen új identitású csoport létezésének több feltétele van. Az egyik ilyen, hogy az általuk birtokolt föld mindkettejük számára megélhetést nyújtson, illetve hogy termelési egységeik ne zavarják egymást. Ez a „mi" és „ők" alapú folyékony etnikumképződés persze nemcsak Kelet-Afrikára jellemző, hanem a világ más részeire is, de az identitás kevés helyen jelenik meg a közösségek ilyen állandó mozgásában. Ez arra enged következtetni, hogy a cél érdekében létrejövő csoportok, ha névleg fontosnak tartják is a közös őstől való leszármazást, a törzsi egységet és az összes olyan szabályt, mellyel az antropológusok dolgoznak, mindez a gyakorlati felépítésükre és mindennapi működésükre nincs hatással. Mindebből következik, hogy ha egyes helyeken léteztek is törzsi felépítésű társadalmak (márpedig léteztek), akkor az egyáltalán nem biztos, hogy a városok miatt széttelepült területeken a mai napig megtaláljuk őket. Ezek a megfigyelések határozták meg kutatási irányomat, amely a valóságosan megjelenő csoportokra koncentrált, és nem olyan közösségekre, amelyekben a tagok sohasem látták egymást, soha nem találkoztak a másikkal, és leginkább csak azon antropológiakönyvek lapjain léteznek, melyek a tribalism, azaz a törzsiesítés folyamatában megkreálták az afrikai törzseket. Ezzel nem az a szándékom, hogy megtagadjam a kognitív és nyelvi társadalmi rendszerek létét, csak számomra hangsúlyosabb volt a mikroközösség, mint a fiktív nagyközösség.