Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

BLOSJÁNI MELINDA: Ki kicsoda a hiedelemszövegekben? Egy moldvai vallásos narratíva gyűjtésének kommunikációelméleti és társadalomtudományos megközelítése

következése, illetve azok egymáshoz hasonló egységekbe szervezése a jelentéstulajdonítás kimenetét miként változtatja meg. A történeteket lekerekítjük, rögzítjük a jelentéseket, miközben használóik rugalmas beszédműfajokként kezelik őket. Az oralitás műfajai, a beszéd dokumentumként való használata esetében is szükség van forráskritikára, a releváns kommunikációs komponensek azonosítására. JEGYZETEK 1. „A mindennapi életnek az aprólékos felfejtése, az életvilágot alkotó »nem-látható«, nem-tudatos jelentéseknek, folyamatoknak, struktúráknak a láthatóvá és tudatossá tétele, az »itt és most« folyó emberi élet szimbolikus dimenzióira és ezek hatásaira történő rámutatás, az »itt és most« zajló emberi élet sokféleségének mint az emberi létezés (a társadalom, a kultúra) eredendő sajátosságának a megértése és az érthetővé tétele - ezek az antropológiai megközelítésnek a céljai, »targyai« és »feladatai«." (Niedermüller 1994:

120.) 2. Jonas Frykman tanulmányában az életvilág fogalmát a társadalmi és kulturális jelenségekről szóló diskurzusok magyarázó értékkel bíró terminusaként határozza meg, a „szocializáció, a „habitus", a „mindennapi élet" társfogalmaként. A tanulmány szerzője a humán és társadalomtudományok körében a mindennapi élet, az életvilág tudományos elemzése iránti érdeklődést a kultúra fogalmának bővítéseként értelmezi, egy olyan folyamat részeként, „amelyben az egyén és életvilága egyszerre válik láthatóvá és fontossá, amelyben hangsúlyozódik az immanens életvilág" (Frykman 1989:72). 3. „A narratívum mint intézmény fölötte áll az embernek, összefüggővé teszi életpályáját, jelentéseket tulajdonít cselekvéseinek, irányítja, szabályozza életét" (Keszeg 2002:24). 4. Pálffy Zoltán esettanulmányában hasonló kérdésfelvetésből indul ki, a kutatás céljából kialakított beszédhelyzettípusok előnyeit és hátrányait vizsgálja (Pálffy I 994; 1995). 5. A gyűjtést a Kriza János Néprajzi Társaság és a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke szervezte a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kriza János Néprajzi Társaság támogatásával. A gyűjtésben kolozsvári egyetemi hallgatók és meghívott tudományos kutatók vettek részt. A terepmunka egyidejűleg több moldvai csángó faluban történt, különböző gyűjtési témák mentén, magam aTánczos Vilmos által irányított vallásos narratívak (legendák) gyűjtőcsoportjában vettem részt. 6. A kérdőív használata nem módszert jelentett, inkább orientatív szerepet töltött be, hogy a különböző településeken végzett gyűjtések eredményei valamennyire egységes irányt kövessenek, és összehasonlíthatók legyenek. 7. Magyarfalu tulajdonképpen a Bakó megyei Gaiceana községhez tartozik (Klézsétől 40-50 kilométer). Aszfaltút nem vezet a faluba, a dombok között kanyargó úton viszonylag nehezen megközelíthető, a közeli településektől elszigetelt. A lakosság mezőgazdaságból tartja fent magát, az utóbbi években sokan vállaltak magyarországi, olaszországi, illetve izraeli vendégmunkát. Római katolikus vallásúak. A magyar nyelvterület legkeletibb településeként tartják számon, ez a tény nagyban rányomja bélyegét a falu látogatottságára, külkapcsolataira: „leg"-es település lévén sokan egzotikussága miatt keresik meg, ugyanakkor néprajzi „gyűjtőterep" is. 8. A folyékony és az eszményi beszélő fogalmát Dell Hymes meghatározása szerint használom: a folyékony beszélő az, „akinek megvan a nyelvtani tudása és akadálytalanul is képes alkalmazni". Ennek részben megfelel az eszményi beszélő fogalma: „[...] a közösségek különböző beszédideálokat kapcsolnak a különböző státusokhoz, szerepekhez és helyzetekhez". Az ideálisnak tekintett beszéd dimenziói is különbözhetnek: „»tudni, mi« a helyzet a nyelvben, illetve »tudni, hogyan« kell verbálisan kifejteni valamit" (Hymes 1997:474).