Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

BLOSJÁNI MELINDA: Ki kicsoda a hiedelemszövegekben? Egy moldvai vallásos narratíva gyűjtésének kommunikációelméleti és társadalomtudományos megközelítése

9. Ezt a sakkjátszma példájával szemlélteti: „[...] a sakkszabályok létezése nem magyarázza meg az egyes játékosok lépéseit, legfeljebb korlátozza őket. Ha a sakkfigurákkal játszók lépéseit meg akarjuk érteni, elengedhetetlen annak ismerete, hogy ők mit tudnak a sakkról, a szabályokról és mik a konkrét szándékaik." (Wilhelm 1994:15.) 10. A befogadási játszma Pálffy Zoltán szerint azt jelenti, hogy a közösség „működtetni tudja világértelmezési kódját velem kapcsolatban. Azaz nem zavarom meg őket identitásuk gyakorlásában, nem építenek ki velem szemben védekezési normahálót." (Pálffy 1995:158.) 11. „A beszélő szándéka - a megnyilatkozás szubjektív mozzanata - elszakíthatatlan egységet alkot a megnyilatkozás tárgy-értelmi oldalával, megszabja az utóbbinak a határait, ezt a tárgyértelmi oldalt összekapcsolja valamilyen konkrét (egyedi) beszédhelyzettel, e helyzet sajátos egyéni körülményeivel, a benne résztvevő személyekkel, ezek régebbi állásfoglalásaival, megnyilatkozásaival." (Bahtyin 1988:260.) 12. Keszeg Vilmos a hiedelmek és a genealógiai struktúra egymásra épüléséről a következőket állapítja meg: „[...] a hagyomány sokkal erősebben van összekapcsolódva a genealógiai és szociális struktúrákkal, mint ahogyan azt az etnográfia leírta. A népi tudásnak az etnográfiai szintézisek által kidolgozott rendszere mellett a gyakorlatban érvényesül egy másfajta szerveződése is. Eszerint az ismeretek a tudásszerzés alkalmai, helyzetei, az információt kibocsátó egyén szerint szerveződnek és aktivizálódnak." (Keszeg 2003:142.) 13. A koherenciát itt szövegtani szempontból használom, olyan értelemben, hogy a történetek között nincs előre-, illetve hátrautalási viszony, hanem lazán, mondhatni „rendetlenül" következnek egymás után. 14- A hiedelmet életszervezési stratégiaként emlegeti: „Mit csináljak, az ilyen ember, mikor nekezsílt [gondterhelt], akkor elmenen mindenfelé. S ilyennel van a fődön teli, minden felé, nemcsak nálunk van, még egyebütt es." 15. A beszéd műfajairól Bahtyin a következőket írja: „E műfajok meghatározott hangnemet vonnak maguk után, tehát struktúrájuk immanensen tartalmaz bizonyos konkrét intonálási módot is." Megkülönböztet normativizálódott és rugalmasabb, az egyéni kreativitásnak tágabb teret nyújtó beszédműfajokat (Bahtyin 1988:261-263). 16. „A lehetséges válaszokkal való számvetés határozza meg a megnyilatkozás műfaját, kompozíciós fogásaínak s végül nyelvi eszközeinek megválasztását, egyszóval a megnyilatkozás stílusát." (Bahtyin 1988:276.) 17. „Én odakinn Magyarországon sokhelyt fel vagyok, ott a városba... es, tevel, mer én sokakot tudok. Még es, még es, még templomiakat es, egyiket es, a másikot es." 18. Egy olyan kutatói magatartás és etika tükröződik ebben, miszerint a kultúra tudáshalmaz, és a közösségeknek vannak jártasabb tagjai, akik a közösségi tudást nagyobb arányban birtokolják. 19. Ezzel magyarázom a beszélgetés előrehaladottabb fázisaiban azt, hogy a gyűjtőknek tulajdonított világképpel szembeni imázsvédő, defenzív stratégia enyhül, olyan kijelentéseket tesz, melyek korábban felépített énképével nem egyeztethetők össze. Lásd a korábbi fejezetben idézett d) példa különbségeit. 20. Ez a hallgatótípus, jelenlévő résztvevőnek is nevezhető, és hallgatói szerepe különbözik mind a címzett, mind a meghalló szerepétől. A beszélők nem csupán a címzettek felé hajtanak végre illokuciós aktusokat, hanem bizonyos más hallgatók felé is. Ebben a beszédhelyzetben mi egyszerre voltunk címzettek és tanúk is, a szövegeivel nemcsak információkat közölt, hanem saját valóságát is legitimálta.