Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

BLOSJÁNI MELINDA: Ki kicsoda a hiedelemszövegekben? Egy moldvai vallásos narratíva gyűjtésének kommunikációelméleti és társadalomtudományos megközelítése

BLOS-JÁNI MELINDA Ki kicsoda a hiedelemszövegekben? Egy moldvai vallásos narratíva gyűjtésének kommunikációelméleti és társadalomtudományos megközelítése A tanulmány azokat a helyzeteket igyekszik megvizsgálni, amelyekben hiedelemtartalmak aktivizálódtak. A helyzet, melyben az „én" és a „másik" találkozik, a másiktól elválasztó különbségek megfogalmazására kényszerít - ezen öndefiníció függvényében elemzi a szerző is a hiedelmekhez való viszonyulást. A kiinduló hipotézis, hogy egy beszédhelyzet otthonossága, a bizalmas hangnem nagymértékben befolyásolja, hogy: mit látunk bele, miket fedezünk fel egy kultúráról: egy életvilág peremét vagy közepét? A kulturális szövegek jelentésének „rejtett szintje" milyen mélységig terjed/korlátozódik: a kommunikációs felszíntől egy közösség kultúrájáig? A kapcsolat létrehozása mennyire fonódik össze a megfigyeléssel, mennyire zárja le a megértés folyamatát? A szerző szerint szükséges a kettő szétválasztása, és adott esetben a kutató és kutatottak közti hallgatólagos szerződés is felülvizsgálatra szorulhat. Elméleti kiindulópontok „A társadalomtudományi megismerés a kulturális jelenségekre irányul, amennyiben és ahogyan azok eseményeken keresztül manifesztálódnak, amennyiben azok empirikusan »hozzáférhetőek«" - írja az antropológia interpretatív-kvalitatív szemléletéről Niedermüller Péter (1994:1 18). Amennyiben egy kutatás célja a kulturális másság értelmezése és megértése (ahogy ezt a hétköznapi kultúra szövegként való definiálása is sugallja), egy ismeretelméleti problémával kerül szembe a kutató: közte és a „bennszülött" között reflexív értelem- és jelentésegyeztetési eljárásokat alkalmaz; az életvilágok valóságának „rejtett szintjeivel", latens jelentéseknek, folyamatoknak láthatóvá és tudatossá tételével foglalkozik.

1 Az episztemológiai kérdésfelvetés része ugyanakkor az is, hogy milyen úton közelítünk a kutatás tárgyához, azaz mit tekintünk empirikusan hozzáférhetőnek, a valóság mely szeletét vizsgáljuk manifesztumként. A néprajzi gyűjtés, különösen a „homo folcloricus" kutatási módszere az interjú, beszélgetés, annak rögzítése, illetve e szövegek szembesítése az életvilággal.

2 A hasonló kérdés-felelet típusú terepmunka során nagy mennyiségű szöveget halmozunk fel, majd ezt a narratív természetű anyagot az értelmezés során tovább textualizáljuk. A társadalomtudományos praxisban ezek a szövegek a kultúra empirikusan hozzáférhető szeleteként értelmeződnek: egy kultúra narratíváiként. Az etnográfiai szövegek reprezentációs sajátosságai kapcsán Paul Atkinson megjegyzi, hogy intenzívebben kel-