Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Helyzet - Illés Péter: Határátlépések-stílusok, régiók, múzeumok egy nemzetközi kiállítás összehasonlító perspektívájában
Határátlépések 3 - stílusok, régiók, múzeumok egy nemzetközi kiállítás összehasonlító perspektívájában £\ Kerámia*-égetett idill (Keramik* - gebrannte Idylle) című vándorkiállítás 2004. május 8-án indult útjára az ausztriai Kittsee (Köpcsény) néprajzi múzeumában (Ethnographisches Museum Schloss Kittsee) az Európai Unió Kultúra 2000 elnevezésű keretprogramjának támogatásával. 1 A nemzetközi együttműködésen alapuló kiállítás kurátorai a következők voltak: osztrák oldalról Matthias Beitl, Claudia Peschel-Wacha és Veronika Plöckinger a bécsi Osztrák Néprajzi Múzeumból (Österrechisches Musem für Volkskunde, Wien), Szlovákiából Martha Pastierikova a martini (túrócszentmártoni) Szlovák Nemzeti Múzeumból (Slovenské národné múzeum, Martin), illetve magyar részről jómagam, a Savaria Múzeum munkatársaként. A projekt Franz Grieshofer és Matthias Beitl kezdeményezésére indult el, s mivel a megvalósítás a különféle tudományos műhelyek együttműködésen alapult, így a következő gondolatok lényegében a közös munkálkodás eredményeinek tolmácsolását jelentik. A kiállítás azzal a céllal jött létre, hogy a szomszédos országok határ menti térségeiben található jellegzetes példákon keresztül mutassa be és hasonlítsa össze a fazekaskerámiának a helyi és regionális identitásban betöltött szerepét, vagyis a népi kerámián keresztül tegyen kísérletet a regionalizmus folyamatainak elemző bemutatására. A regionális folyamatok és a kerámia kapcsolatának szemléltetéséhez példaként három fazekasközpont, a közép-burgenlandi Stoob (Csáva), a nyugatszlovákiai Módra (Modor) és az őrségi Magyarszombatfa múltját és jelenét emeli ki a kiállítás. A feldolgozáshoz kialakított nézőpont nemcsak művészeti, kézműves- és ipari termékként közelítette meg a kerámia témáját, hanem mint a közösségekhez kötődő kulturális produktumot. A tárgyhoz kapcsolódó különféle jelentéstartományok felfejtésén, az azt övező különféle szintű diskurzusok felmutatásán keresztül próbálta meg a jelenséget értelmezni. A kiállítás tehát maga is a kerámiát megközelítő etnológiai értelmezői gyakorlatok egy lehetséges lenyomata, ami akár önmagát meghaladó későbbi feldolgozások kiindulóbázisát jelentheti. A felvetett problematika kibontása során a munkálatoka lehetőségekhez mérten „terepmunkát" (recherche), a bemutatni kívánt közösségek mindennapjaiba való belehelyezkedést is igényeltek. Ez a gyakorlat némileg eltért, pontosabban párhuzamosan haladt a már meglévő gyűjteményekben őrzött műtárgyakra alapozott kiállítás feldolgozási metodikájától. Azonfelül, hogy csak így volt megragadható és mérlegelhető a bemutatni kívánt recens tárgyi anyag összegyűjtésének szempontrendszere, majd a termékek beszerzésének megvalósítása, a létrejött kontextus végül visszahatott maguknak a gyűjteményeknek az értelmezésére is, új szemszögből megvilágítva egyes tárgycso-
