Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Tabló - Tárgyakkal való foglalatosság és modernizáció: egy breton példa Gregor Dobler: Bedürfnisse und der Umgang mit Dingen. Eine historische Ethnographie der Ile d'Ouessant, Bretagne, 1800-2000 Wilhelm Gábor
kétszáz év alatt a tárgyakkal való foglalatosság? A választott idő természetéből következik, hogy az ezen belüli szakaszokra eltérő forrástípusok állnak rendelkezésre. A 20. század második fele a legjobban dokumentált időszak, és erre vonatkozóan a legkülönbözőbb etnográfiai módszerekkel is kutatható. A 20. század első felével kapcsolatban hozzáférhetők még emlékek, a 19. század esetében azonban csak írásos dokumentumokra lehetett támaszkodni, elsősorban inventáriumokra. Éppen emiatt Dobler szükségesnek látta, hogy módszertanilag részletesebben foglalkozzon ezzel a forrástípussal. Dobler összesen I 73 inventáriumot talált az általa vizsgált kétszáz évre vonatkozóan. Ennek azonban csak egynegyede származott a I 9. századból, a többi főképp az 1920as, 1930-as és 1940-es évekből. Az összes inventáriumra vonatkozik azonban, hogy a szerző bevallása szerint a kiértékelésük rengeteg időt vett igénybe, és ehhez képest a munka eredménye megdöbbentően csekély lett. Mindez részben az inventáriumok kis számán, illetve felvételük módján múlt. A meglévő inventáriumok kizárólag az 1918 és I 935 közötti időszakra adnak statisztikailag reprezentatív képet. Valamennyi időszakra vonatkozik azonban, hogy lehetetlen megállapítani, a tárgyak hányad részét rögzítették valójában. Dobler egyes kiválasztott tárgytípusok példáján illusztrálja, hogy e tárgyak hiánya az egyes évtizedekben a leírásokban biztosan nem a tárgy hiányát fedi. Bizonyos tárgytípusok egyszerűen eltűnnek az inventáriumokból, éppen akkor, amikor a leginkább számítanánk jelenlétükre. Úgy látszik, hogy pont a leghétköznapibb tárgytípusokat gyakran nem rögzítették a feljegyzések. Általában igaz, hogy tárgyak inventáriumbeli hiányából még nem következik a tárgyak valós hiánya. További nehézséget jelent az inventáriumok kiértékelésekor, hogy a felvételükkor használt terminológia korántsem egységes. Az egyes tárgytípusok hol általánosabb kategória alatt szerepelnek, melyeket utólag lehetetlen konkrétabb alkategóriákra felbontani, hol részletesebb kategóriarendszerbe ágyazódnak, ezeket viszont nincs értelme általánosabb fogalmakra egyszerűsíteni. Emellett az inventáriumok általános sajátossága, hogy csupán az egyes tárgyak háztartásbeli jelenlétéről szólnak, és a használatukról, személyekhez való kapcsolódásukról nemigen adnak képet. Az inventáriumok kis száma tehát a statisztikai elemzést, a felvételek módja pedig egyéni értelmezésüket tette lehetetlenné. Az inventáriumokban szereplő információk ily módon összességükben egy gazdag, de többnyire használhatatlan adatbázist eredményeztek. Ennek ellenére bizonyos adatok más forrásokkal együtt természetesen megengednek feltételezéseket, elsősorban annak következtében, hogy az adatokat a legtöbb esetben módszeresen vették fel, azaz helyiségről helyiségre haladva. Dobler a tárgytípusok használatának változásait végül hat kiválasztott típus segítségével mutatja be. Mindegyik esetben a tárgyakkal való bánás egy-egy karakterisztikus vonása domborodik ki. Az elemzett tárgytípusok: a lakás, az étkészlet, a viselet, a televízió, a kerítésfal és az alkohol. A lakáshasználat vizsgálatakor a szerző arra volt kíváncsi, miként formálta a lakótér az emberek kapcsolatát és a tárgyakkal való foglalatosságát. A változás fő mozgatórugója itt a polgárosodás volt, melynek révén a lakótér elszakadt a paraszti termelőtevékenységektől. Az étkészlet elemzésekor a jel- és az eszközérték mint analitikus fogalmak kerültek a középpontba. E két aspektus a viselet változásának értelmezésekor is szerepet játszik. Ebben a fejezetben Dobler részletekbe menően foglalkozik a viseletkutatás általános problémáival, dilemmáival is, melyek rögtön a meghatározáskor megjelennek.
