Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)

Tabló - A kultúra körvonalai Marc Manganaro: Culture 1922. The emergence of a concept Szűcs Balázs Péter

az első világháborút követő időszakot illetően Oswald Spengler (1995) tekintélyes hatást kiváltott történetfilozófiai művére, A Nyugat alkonyára; jóllehet Spengler esetében nem érvényes a fentebb említett „megörökítési, megmentési" aspektus, ezen kérdés boncolgatásától azonban jelen esetben eltekinthetünk. Manganaro felteszi a kérdést, miszerint adható-e etnográfiai olvasat a 20. század első harmadának kétségkívül egyik legprovokatívabb és egyben legtöbb értelmezést kiváltó regényéről, James Joyce Ulysseséxö\, ha azt mint egy partikuláris kultúra, Dublin egyetlen napjáról szóló írásként olvassuk, s ha igen, milyen előfeltevésekben osztozik példának okáért Malinowski szövegével, mely a Trobriand-szigetek lakóiról kíván meggyőző képet és hiteles narrációt adni? Ez a kérdezői érdekeltség összefüggésbe hozható az újhistorizmus, valamint a kritikai kultúrakutatás felfogásmódjának bizonyos aspektusaival. Mi lehet a kultúrafogalom szerepe egy „kultúra nélküli" korban? Az egészlegesnek elgondolt (complex whole) kultúra fogalma esetleg csupán a szakadozottság és szervetlenség (hole) tapasztalatából születik meg? Ezen utóbbi kérdés megválaszolásához Manganaro az antropológiát meglehetősen jól ismerő T. S. Eliot írásait és a nyelvész, antropológus (és költő) Edward Sapir (1971) eredetileg 1924-ben megjelent szövegét hasonlítja össze.

2 Mind Eliot, mind pedig Sapir a kultúra fogalmának körülhatárolatlan voltát állapítja meg. Eliot számára ez szükségessé teszi, hogy egy egész kötetet szenteljen a kultúra meghatározásának. Munkája címoldalán még a meghatározás (definíció) definícióját is megadja: „ I. A határok megvonása, korlátozás (ritkán) - 1483 - Oxford English Dictionary".

3 Eliot szerint „A kultúra kifejezéshez különböző képzetek társulnak aszerint, hogy az egyén, egy csoport vagy osztály, vagy éppen egy egész társadalom fejlődését helyezzük-e figyelmünk középpontjába. Azt állítom, hogy az egyén kultúrája a csoport vagy osztály kultúrájától függ, a csoport vagy osztály kultúrája pedig annak a teljes társadalomnak kultúrájától, amelyhez a csoport vagy osztály tartozik. Épp ezért a társadalom kultúrája az alapvető, és elsőként azt kell megvizsgálnunk, miben áll a »kultúra« kifejezés értelme a tejes társadalomhoz való viszonylatában." (Eliot 2003:19.) Eliot maga a kultúra fogalmának értelmezésében bevallottan közel került a kortárs antropológusokhoz, felfogása szerint: „a kultúra nem bizonyos tevékenységek összege, hanem életmód" (Eliot 2003:44). Eliot The Waste Land című alkotása részben az emberi „kultúra romjai" feletti meditációként vagy akár egy új kultúra megalkotására tett kísérletként is értelmezhető lehet. Ami Manganaro érvelése szempontjából izgalmas Eliot szövegében, az a Sapir írásával való párhuzamaiból eredeztethető. Sapir a kultúra szó háromféle értelmezését vázolja fel: az etnológiai, az egyéni műveltségideálra vonatkozó, valamint a „nemzeti szellem", „nemzeti géniusz" értelemben vett koncepciókat (Sapir 1971:171). Sapir érvelésében elkülöníti egymástól az igazi, valamint az álkultúrát, továbbá alkalmazza a civilizáció fogalmát is. Az elioti kultúraképhez igen közel kerül Sapir a következő, már-már patetikusnak tetsző soraival: „A telefonkezelő lány, aki napja nagyobbik felét azzal tölti, hogy képességeit egy technikai szerkezet szolgálatába állítja, s ezzel a társadalom hatékonyságát előmozdítja ugyan, közben azonban neki magának mindebből semmi spirituális haszna nincs, a kultúra szempontjából nézve szánandó áldozat." (Sapir 1971:1 82.) Ez a modernizmus korszakára annyirajellemző meglátás, illetve a mögötte meghúzódó kultúrakoncepció könnyedén és egyértelműen felfedezhető Eliot „pusztaságában", Joyce „Dublinjában", de éppenséggel