Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 8/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2005)
Tabló - A kultúra körvonalai Marc Manganaro: Culture 1922. The emergence of a concept Szűcs Balázs Péter
SZŰCS BALÁZS PETER A kultúra körvonalai Marc Manganaro: Culture 1922. The Emergence of a Concept. Princeton-Oxford: Princeton University Press. 2002. 231. p. •ultúra és irodalom, avagy a kulturális antropológia és az irodalomtudomány lehetséges összefüggéseinek vizsgálata az elmúlt két évtized során hatalmas szakirodalommal és gazdag kérdéshorizonttal rendelkező, karakteres kutatási irányzattá nőtte ki magát, itt talán elég csak olyan problémakörökre utalni az említés szintjén, mint az antropológusok által létrehozott szövegek, az etnográfiai munkák textualizációs, poétikai, retorikai és politikai kérdései vagy a multikulturalitásnak az irodalmiságra gyakorolt hatása. 1 Marc Manganaro, a Rutgers University (New Brunswick) professzora eddigi munkáival (Manganaro 1990; 1992) maga is ezen törekvések egyik előmozdítójaként vált ismertté. Manganaro legutóbbi munkája, mely elsődlegesen a kultúra fogalmával foglalkozik, vizsgálódásainak középpontjába három, eredetileg 1922-ben napvilágot látott írást állít, nevezetesen Bronislaw Malinowski kötetét (Malinowski 1972), valamint T. S. Eliot The Waste Land (Átokföldje címmel jelent meg Vas István magyar fordításban) és James Joyce Ulysses (Szentkuthy Miklós jóvoltából olvashatjuk magyar nyelven is) című munkáit. A kötet hét fejezetéből az első öt leginkább ezekkel foglalkozik. Ahogyan Malinowski munkája a modern antropológiában, Eliot és Joyce az irodalmi modernizmusban játszott kivételesen fontos szerepet. A kötet azonban nem pusztán ezen szövegek és kritikai fogadtatásuk újraolvasására vállalkozik, hanem olyan alapfogalmak (szakmaközi) rekontextualizálására is sort kerít, mint a mítosz, a metafora, a narratíva, az irónia és a funkció. Ezek lehetnek, véli Manganaro, azok a fogalmak, melyek megvilágítják a mély és szoros kapcsolatot a vizsgált művek között, melyek egymáshoz kapcsolják a különböző kérdésekkel küszködő szerzőket (6. p.). Eliot, Joyce és Malinowski szövegeit szembesíti az életművek későbbi vagy éppen korábban keletkezett darabjaival, ezzel is érzékeltetve az esetleges szakmai és/vagy szemléletbeli elmozdulások irányát. Ennek kiváló példáját kínálja Eliot (2003) először I 948-ban megjelent írása, illetve Malinowski (I 945) eredetileg 1923-ban kiadott műve. Malinowskival kapcsolatban példának okáért érdemes kiemelni ^ a posztmodern korszak olvasási módjának megfelelő feltevést, miszerint a méltán elhí- » result kula felfogható a jelölők vég nélküli sodródásának, körforgásának (77. p.). Ez a ~2 kiragadott (egyébként nem magától Manganarótól származó) példa jól érzékelteti, hogy az egyes szövegek mennyiben bizonyulhatnak termékenynek későbbi korszakok és elté- H rő szakterületek szempontjából. További fejezetek foglalkoznak az Új kritika (hlew Critics) és Ruth Benedict (1959) először 1934-ben kiadott klasszikus munkájának összefüggéseivel (az egészlegesség, egység kérdése az új kritikában és az irodalmiság által többféleképpen is inspirált Boastanítvány Benedict által művelt antropológiában), Kenneth Burke teljesítményével, va- I 13 IS 1
