Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

AGÓCS ATTILA: A gömöri romungrók mesélési szokásairól

kezett: Ivan sedUacky syn a sárkáo (Iván, a paraszt fia és a sárkány), Zlaté pero (Aranytoll), Zlatá podkova (Aranypatkó), Slncovy köo (Napos ló),Z/ató krajina (Aranyország), Kde bolo, tam bolo (Ahol volt, ott volt), Tajomny mních (A titokzatos szerzetes), Sultánova dcéra (A szultán lánya), Princ Bajája (Bajája királyfi).

9 Élettörténetének jellemző mozzanata, hogy amikor bontómunkásként egy rombolásra váró ház padlásán egy egzotikus mesekönyvet, valamint láthatólag jóval régebbi kiadású egyházi könyveket talált, csak az előzőt tartotta értékesnek, csak azt mentette meg az enyészettől. Meséit eddig sem gyermekeinek, sem pedig közösségük más tagjának (a rimakokovai szlovák romungróknak) nem adta át, senkit nem tanított eddig mesélni, amit azzal magyaráz, hogy a mai fiatalok már csak hallgatni akarják a mesét, de megtanulni nem: „a cigányok itt csak hallgatni, de nem tudják megérteni. Elmondom nekik, de azonnal elfelejtik, mit is mondtam, vagy mit nem." A mesemondás alkalmai és körülményei A romáknál, eltérően a többségi lakosság (szlovákok és magyarok) szokásaitól, a mesemondás alkalmai nem fűződnek társas munkavégzéshez. A gömöri „parasztok" körében a következő alkalmakat jegyezték fel a kutatók: esti családi látogatások, illetve szomszédolás, fonó, disznóölés, tollfosztás, kukoricafosztás (B. Kovács I 994:34-37); kocsmai összejövetel (Casparíková 1973:168), legeltetés, varró, esti összejövetel a pásztorok hegyi szállásán vagy a favágók kunyhójában, utazás a piacra vagy a vásárba (Kosová I 988:18). Az, hogy a romáknál hasonló alkalmakkal nem találkozhatunk,

10 valószínűleg abban a tényben gyökerezik, hogy nem foglalkoztak mezőgazdasági termeléssel, hiszen sem termőföldet, sem pedig haszonállatokat nem birtokoltak." Virrasztás (formális alkalmak) „A szlovákiai romák szokáskultúrájában meghatározó szerepet tölt be a családi szokások komplexuma... A romák legnagyobb jelentőséget a halállal és a temetéssel kapcsolatos hagyományos müveleteknek tulajdonítanak, második helyre sorolják a gyermek születésével kapcsolatos szokásokat, majd a házasságkötéshez kapcsolódók következnek... A hagyományos normák betartása egy olyan hit külső megnyilvánulása, amely a keresztény ideológia, saját hiedelemképzeteik... valamint a többségi lakosságtól átvett szokáscselekmények érdekes szimbiózisa." (Mann 200

1:109.) A gömöri romák esetében éppen a temetéshez fűződő szokások nyújtják a legtöbb lehetőséget a mesélésre: „Ha valaki meghalt, no, a hulla fekszik a koporsóban, a romák körben." (R.J., 1 954, sz. - Klenóc

12

) A halott melletti mesélés a mesék előadásának egy rituális módja, a szertartás komolysága pedig bizonyos értelemben tartósítja a romák orális kultúrájának archaikus elemeit, hiszen rájuk is érvényes C. Kiliánová megállapítása, miszerint „a halállal kapcsolatos jelenségek archaikus kulturális elemekből épülnek fel, s ezek - más elemekhez képest - sokkal tovább és sokkal kitartóbban állnak ellen a változásoknak" (Kiliánová 2001:53). A nem cigány közösségek virrasztásával és teme-