Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

DAVIDE TORSELLO: Az instabilitás kezelése. Bizalom, kétértelműség és társadalmi kapcsolatok egy dél-szlovákiai faluban

és gazdasági nehézségeket a szocializmus bukásának számlájára írják, figyelhető meg az a vélekedés, hogy a posztszocialista időszak semmiféle jót nem hozott. Mindannyian késznek mutatkoztak elfogadni azt a véleményt, hogy az egyéni szabadság és annak lehetősége, hogy valaki a jövőjéért dolgozik, még a legrosszabb esetben is az átalakulási folyamat nagy eredményeként könyvelhető el. Mindezen optimista véleményáramlatok ellenére a nyilvános életet nagyfokú bizalmatlanság és gyanakvás uralja, és ez rögtön érzékelhetővé is válik, amint valaki a közösség részeként kezd el élni. Mielőtt belefognék annak felfejtésébe, hogy miként befolyásolja a bizalmatlanság a közösségen belüli és az azon túlmutató interperszonális kapcsolatokat, szeretnék néhány kvantitatív példát felvonultatni a bizalom használatára, az emberek társadalmi intézményekhez való viszonyának definiálásán keresztül. A bizalom különböző fokozatainak tesztelésére egy skálát hoztunk létre nullától

3 (legalacsonyabb érték) ötig (maximális érték) a falubeliek formális és informális társadalmi szereplőkhöz való viszonyának (például a szomszédok, a közeli és távoli rokonok, munkatársak és barátok) értékelésére. Az l.ábra (lásd függelék) a bizalom átlagos szintjét jelzi száz falubeli válaszadó esetében, akik tizennégy kategóriában határozták meg az ezekhez való viszonyukat. Ezek a következők voltak: család, közeli rokonok, távoli rokonok, szomszédok, barátok, falubeliek, munkahelyi kollégák, templom, helyi hivatalnokok,

4 politikusok, a mezőgazdasági szövetkezet, a falu kulturális és társadalmi klubjai, az állam és végül az EU. A legmagasabb bizalomértéket a család

5 érte el 4,56-os mutatóval, ezt követte a közeli rokonok kategóriája (3,86-os értékkel), majd a barátok (3,54). A legalacsonyabban elhelyezkedő kategória a politikusoké (1,19) volt, akiket az állam követett (1,35) és végül a szövetkezet (1,87). Érdekes folyamatok regisztrálhatók a középtájon elhelyezkedő munkahelyi kollégák (2,98) és a társadalmi, kulturális klubok (2,79) esetében. Másfelől a falubeliek mint kategória meglehetősen gyengén szerepeltek a 2,42-es értékkel. Végül a helyi hivatalnokok bizalmi indexe elérte a 2,7-es értéket, ami túlszárnyalta a helyi szövetkezetet. További adatokkal bővítve a felmérést, a következő kérdést tettük fel: „Egyetért-e azzal, hogy I 989 után I. jobban lehet bízni az emberekben; 2. ugyanúgy lehet bízni bennük; 3. kevésbé lehet bízni bennük, mint korábban?" Az összesen száz válaszoló közül csak kettő választotta az első opciót, huszonkettő a másodikat, és hetvenhat a harmadikat. Ennek tükrében a válaszadók számára az emberek kevésbé megbízhatók napjainkban, mint I 989 előtt voltak. Háromfajta következtetést lehet levonni a fenti adatokból. Elsőként a bizalomról kialakított vélekedés az emberek és intézmények közti interakciók mértéke alapján konstruálódik. Általános szabályként elmondható, hogy minél gyakoribb az interakció, annál nagyobb a bizalom mértéke. A falubeliek véleményében tükröződő bizalom mértéke három nagyobb csoportot alkot. A család, a közeli rokonok, a barátok és a szomszédok által alkotott csoport (mind három feletti értéket mutat) áll a legközelebb az adatközlőkhöz, a hozzájuk fűződő bizalmi szálak a mindennapi társadalmi érintkezés nélkülözhetetlen részei. E kategória tagjaival az embereknek régre visszavezethető tapasztalataik vannak, és emiatt a hozzájuk kötődő bizalom a mindennapi konfrontációk során folyamatosan revitalizálódik. Másodsorban a három alatti bizalmi értékkel jelzett csoport olyan intézményekre és kategóriákra vonatkozik, melyeket az adatközlők távolabbinak éreztek, illetve amelyekkel kevesebb interakcióban állnak.

6