Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

AGÓCS ATTILA: A gömöri romungrók mesélési szokásairól

1. Ez a tanulmány a szerző az Ekológia udovejprózygemerskych usadlych Rómov (A gömöri letelepedett romák népi prózájának ökológiája) című szakdolgozatán alapul, melyet 2004. június 3-án védett meg a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Etnológia és Kulturális Antropológia Tanszékén. Témavezető: Prof. PhDr. Milan Les?ák, CSc, opponens: PhDr. Hana Hlősková, CSc. A munka az OMFB - 00600/2003 támogatásával jött létre. 2. Voltak köztük falvak a magyar-szlovák nyelvhatár mindkét oldaláról; magyar falvak: Várgede (Hodejov), Bellény (Belín), Rimapálfala (Pavlovce), Dobóca (Dubovec), Alsókálosa (Kalosa), Cakó (Cakov), Nemesmartonfala (Martinová), Berzéte (Brzotín), Szútor (Sútor), Gesztete (Hostice), Rimasimonyi (Simonovce), Krasznahorkaváralja (Krasnohorské Podhradie)? szlovák falvak: Klenóc (Klenovec), Rimakokova (Kokava nad Rimavicou). 3. Vojtech Oláh „Béla" és Michal Zigmund (Rimakokova), Ján Radi? (Klenóc)? Szitái Gyula „Csikós" (Dobóca), Lakatos Adolf „Edi" (Rimapálfala), Balogh László és Kikíny József „Oszi" (Várgede), Farkas „Dezső" Elemér (Alsókálosa), Ruszó Kálmán „Néma" (Bellény). 4- A mester-tanítvány viszonyt egy beás közösségben Szapu Magda vizsgálta Kaposszentjakabon (Szapu 1985:16-18). 5. Az idézőjelek közt szereplő (nem szakirodalmi hivatkozású) részek az adatközlőktől vett idézetek. Amennyiben nem tüntettünk fel egyéb adatokat, az ilyen idézet Vojtech Oláhtól származik. Esetében az idézetek szlovák nyelven lezajlott beszélgetéseink magyarra fordított szemelvényei. A további adatközlőkkel kapcsolatosan Isd 12. lábjegyzetet. 6. A vizsgált esetek többségében azonban az új mesék tanulásának ezen módjával igenis számolnunk kell, mégpedig a cigányság különböző etnikai alcsoportjai körében is, például katonai szolgálat során az őrtilosi beásoknál (Eperjessy 1991:9) vagy az erdélyi romungróknál (Nagy 1988:9-10); munkásbarakkokban a szezonmunkások között az erdélyi romungróknál (Nagy 1988:10; 1996:7). 7. A marosvécsi Dávid Gyulánál a mesekönyvek mellett a regényolvasás is megjelenik egyes mesemotívumok forrásaként (Nagy 1988:10), sőt a könyvkultúra hatásával kapcsolatban a Sinkó-Dömötör szerzőpáros egy geszti roma mesemondóasszony repertoárját elemezve „megőrző tendenciákról" beszél (Sinkó-Dömötör 1990:9). A könyv azonban nem minden esetben jelenik meg a cigány mesélők tanulási folyamatában - például Balogh Mátyás őrtilosi és Karádi Antal kaposszentjakabi beás mesemondók könyvekből nem vettek át semmit (Eperjessy 1991:9; Szapu 1985:13). Ezt természetesen gyakran az illető adatközlő analfabetizmusa is magyarázza (például Kikíny József várgedei adatközlőm), tehát nem az írott forrásokkal szembeni tudatos elzárkózásról van itt szó. 8. A ponyvairodalom hatását egy roma mesélő repertoárjára Benedek Katalin vizsgálta a babócsai Babos István meséin keresztül (Benedek 2003:415-423). 9. A Napos ló és az Rranyország című meséket Dobsinskynál olvashatta, hiszen azok a Szlovák népmesék legújabb kiadásaiban is a törzsanyaghoz tartoznak, míg a Bajája királyfi című mesével B. Nemcová Princezna sezlatou hvlzdouna lele (A királylányról, akinek aranycsillag van a homlokán) című kötetében ismerkedhetett meg. 10. Nagy Olga egyes erdélyi roma közösségekkel kapcsolatban arról beszél, hogy a mesemondás náluk még annyira „mindennapos", hogy nincsenek is határozottan leírható mesélési alkalmaik (Nagy 1996:7). ILA fent említett alkalmakon azonban Vekerdi szerint romák is részt vehettek, mint „hivatásos" mesemondók. A cigány mesélő ezekben az esetekben nem cigány közönségét szórakoztatta (Vekerdi 1981 b:3). Vö. Horváth Irma mesemondónő „mestere", László Gyula fonóestéken „mint meghívott mesemondó szerepelt" (Sinkó-Dömötör 1990:10). 12. A rövidítés az adatközlő néhány adatát kódolja a következő módon: monogram (vezetéknév, keresztnév sorrendben magyar és szlovák romungróknál egyaránt), a születés éve, sz = szlo-