Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

DAVIDE TORSELLO: Az instabilitás kezelése. Bizalom, kétértelműség és társadalmi kapcsolatok egy dél-szlovákiai faluban

utáni eseményeknek köszönhető. Nem kívánom követni azt az általánosan elfogadott vélekedést, mely szerint a társadalmi kapcsolatokat jellemző együttműködés hiánya és a bizalmatlanság a „múlt öröksége" volna; ellenben azt gondolom, hogy a társadalmi bizalmatlanság a rendszerváltást követő átalakulások stratégiai terméke, mely a megfelelő történeti kor keretei között, annak komplexitásában kezelendő. Az általam vizsgált faluközösségben a személyközi bizalom az adaptáció és túlélés mindennapos stratégiáinak alapvető összetevője. Ugyanakkor a bizalom nem pusztán mások szándékainak megítélése és az ez alapján való cselekvés. A bizalom társadalmi és kognitív eszközzé válik mások magatartásának, cselekedeteinek ellenőrzésében és előrejelzésében; e stratégia alkalmazása jelenik meg abban a különbözőségben, mely a falusiak vélekedései (és kimondott gondolatai), valamint tényleges cselekedetei között van, miközben a mindennapok társadalmi realitásában mozognak. Amellett igyekszem érvelni e tanulmányban, hogy az emberek falun kétségeik kezelésével igyekeznek ellensúlyozni a kor bizonytalanságait. Olyan szinten manipulálják cselekedeteiket és vélekedéseiket, hogy ezek egy külső szemlélő számára nagyfokú következetlenségre, ellentmondásra engednek következtetni. A szóban elhangzottak kijelentést gyakran nem követi azt alátámasztó, de gyakran annak ellentmondó cselekvés sem; a megtörténtek viszont nem mindig felelnek meg a társadalmi cselekvés alapvető erkölcsi normáinak. E tanulmány két részből áll. Az első rész azt vizsgálja, miképpen használják az emberek a bizalmat intézmények, társadalmi csoportok determinálására a falun belül és azon túl. A bizalomról alkotott általános képet kvantitatív adatok elemzéséből nyerjük, melyeket háztartásonként felmérés során szereztünk; ezek az adatok az adatközlők elképzeléseit tükrözik további életükről. A második rész a falubeli, családi kapcsolatok, társadalmi gyakorlatok megfigyelésén alapszik. A falu Králová nad Váhom (a továbbiakban: Vágkirályfa)

1 község Délnyugat-Szlovákiában található, hozzávetőleg ötven kilométerre Pozsonytól, I 10 kilométerre Bécstől. Kedvező elhelyezkedéséből adódóan (a Duna menti Alföld termékeny síkságán található) a falu lakóig nak fő gazdasági forrása a mezőgazdaság volt, egészen az 1960-as évekig. Ezt követően 7 a kényszerű kollektivizáció és a közeli Vágsellye (Sala) ipari központtá fejlődése mélyreható ^ változásokat eredményezett a falut korábban meghatározó gazdasági, társadalmi kapcso5 latokban. A szocialista rendszer drámai változásokat hozott a falu gazdasági és társadalmai mi rendszerében. Egyrészt a városiasodás és az iparosodás differenciálta a falu foglalkozó zásbeli struktúráját (a mezőgazdaságban elhelyezkedők aránya az 1950-es 85 százalékra ról 1970-ig 27 százalékra csökkent), illetve megnövelte a fiatalok városba áramlásának mértékét. Ennek függvényében a falu fokozatosan elvesztette korábbi „agrárjellegét", miközben megnőtt a falusiak iskolázottsági szintje, ezenkívül az infrastruktúra fejlődése és a munkalehetőség irányította mobilitás a közösségen belüli és kívüli társadalmi kapcsolatok meglehetősen dinamikus képét eredményezte. Ugyanakkor a szövetkezet megalakítása a faluban gyökeresen megváltoztatta az 1950I 80 es évekig jellemző hatalmi viszonyokat. A kollektivizáció lassú és fájdalmas folyamat so-