Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

HORVÁTH KATA: Szóban-írásban - egy cigány szerelmeslevél kapcsán

tünk a cigány kultúrák írásbeli produktumaival? Vajon a kultúra valamiféle „deviáns megnyilvánulásának" kell tekintenünk ezeket, amelyeknek olvasása csak egy ilyen értelmezési kereten belül jöhet létre? A cigányok kommunikációs formáival kapcsolatban felvethető, hogy-egy feltételezett diglosszikus állapot (Ferguson 1975:291-317) egyik megnyilvánulásaként - létezik egyrészt egy cigányoknak szóló (vagyis csoporton belüli) beszélt nyelv, másrészt pedig egy, a gádzsóknak (nem cigányoknak) fenntartott írásbeli megszólalási mód, amellyel egyes csoportok vagy egyének a gádzsó környezetben való boldogulásuk érdekében élnek. Ez az álláspont tartható lenne, ha csak a cigányok hivatalokhoz írt levelei, a koldulók feliratai és a házalók névjegykártyái

1 tartoznának az írásos korpuszhoz.

2 De mit kezdünk egy ilyen keretben például a cigányok titkos jeleivel

3 vagy egymáshoz írt leveleikkel? írásbelinek és szóbelinek egy ilyen rend szerint - vagyis a cigányhoz és nem cigányhoz intézett kommunikáció mentén - történő elválasztása lehetetlennek tűnik. Fel kell tennünk a kérdést: vajon esetükben szóbeliség és írásbeliség tényleg ennyire élesen és egyértelműen elválasztható kategóriák? A cigánykutató antropológusok felhívják a figyelmet arra, hogy a cigányok nemcsak saját közösségükhöz tartoznak, hanem a nem cigány társadalomnak (egy egyértelműen íráson alapuló kultúrának) is részei,

4 vagyis egyszerre vannak jelen egy dominánsan orális közegben és egy, az írásbeliség által meghatározott területen. Talán ennek lehet a következménye, hogy a döntően az oralitáson alapuló világukban mégis megtalálható az írásbeliség, az általuk előállított írásokban pedig jelen van a szóbeliség (vö. Williams 2000a:3l8), vagyis hogy írott és beszélt nyelv oly éles és általános distinkciója nem működik a cigány kultúra esetében. Tehát esetükben valószínűleg „túl kell jutnunk az írásbeli és a szóbeli mechanikus szembeállításán, illetve ennek a cigány - nem cigány megkülönböztetésre való ráerőszakolásán" (Williams 2000a:305), és kérdéseinknek - a williamsi módszerhez hasonlóan

5 - éppen arra a speciális, változatos, „néha kifejezetten bonyolult" viszonyra kell irányulniuk, amely a cigány kultúrában létrejöhet az írásbeliség és a szóbeliség között. A levél „stílusa" Az alábbiakban olvasható elemzés azon stílusfogalom értelmezési kereteit igyekszik bemutatni, amelyek segítségével nyelvi szempontból elemezhetővé válik a gömbaljai cigányok néhány írásos tevékenysége, illetve kiemelve és részletesebben tárgyalva egy konkrét szerelmes levél. „Az eltérő nyelvelméletek, nyelvfelfogások ugyanis eltérő stílusmeghatározásokat és stíluskifejezéseket eredményeznek." (Tolcsvai Nagy 1996:

1 I.) Az itt olvasható stilisztika nyelvészeti szempontból pragmatikai, ezen belül is a beszélés a néprajzhoz és a nyelvészeti antropológiához kötődik, kommunikációelméleti szempontból interakciós, nyelvfilozófiai szempontból pedig hermeneutikai alapozású (vö. Tolcsvai Nagy I 996:1 7). Ebben a keretben a stílus nem mint a normától való eltérés (écart, déviation) vagy mint általános és statikus rendezőelv, esetleg mint felszíni szerkezet jelenik meg, hanem viszonyjelenségként kerül előtérbe. „A nyelvhasználat módja tanúskodik a beszélő és az író környezetéhez és címzett2 I 0 jéhez való viszonyulásának módjáról, azt is elárulja, hogy a beszélő és az író hogyan o o