Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KIS-HALAS JUDIT: Átformált hagyomány - a töröcskei öntőasszonyok

másik csoportba azok a történetek tartoznak, amelyekben a tudatát hosszabb-rövidebb időre elvesztő öntőasszony a második világháború távoli eseményeiről, harcoló fiáról tudósít. A harmadik csoportban olyan történetek vannak, amelyekben az elrejtőzést a tudomány megszerzésével kapcsolja össze az elbeszélő. Eszméletét visszanyerve sem az énekekre, sem a jóslatokra nem emlékezett, állítják az elbeszélők, és következetesen az Öntő Örzse „hetedik" mivoltával együtt járó különleges képességekkel magyarázzák a történteket. „Aztán ez a... mikor meghat, szóval egyszer... azt akarom mesélni. Az apósom meséte, Isten nyugtassa, hogy... Ahogyan jöttetek a busszá' - lehet, hogy nem figyeted, angyalom -, evvel az izéval, a vőgyön aztán ahogy jövünk lefelé, jobbkéz fölű* van egy kereszt, egy Fájdalmas kereszt. [Gy: Igen, igen.] Igen. És ott szokott lenni....De mikor szoktak keresztjáró hetek? Azt hiszem, májusba' vannak ilyen keresztjáró hetek.[Gy: Igen, igen.] És ott szoktak tartani [...] az akkori igazgató, szóval tanító, falusi tanító kiállt a diákokkal. Akkor ő a népet is szépen összeszervezte, azt akkor oda kimentek, meg hálát adtak, meg imádkoztak. És ott, azt mondják, egyszer rosszul lëtt ez a... ez az öntőasszony. Akkor meg mentek, de szóval rossz látvány vót, nem akarom mese ni, hogy... hogy miképp mondták ezëk a régiek." (T. B.) „Zs. A: De a... a mamának, annak vót egy olyan képessége is, hogy [kis szünet] olyan, hogy mondjam, hogy magán kívül volt. Elhat. Hogy kezd' remegett kicsit, és lehunyta a szemit is akkor, és énekelt. Olyan énekölő hangon valamiket, és... de ilyen jövendölésszerü dolgot is mondott közbe'. Zs. Gy.: Igen igen. Éneke't. Gy.: Igen? Zs. A.: És ő, mikor magához tért, akkor erro nem tudott semmit. Gy: Nem emlékezett. Zs. A.: Nem. Gy: És miről jövendölt? Zs. A.: Hát, hát a háború alatt akkor, hogy elesik a fronton, vagy meghal, vagy ilyen dogokat mondott. Zs. Gy.: Ugye az én uram is kinn vót, osztá' és akkor is mondta, hogy há'... Zs. A.: Meg hogy hazajön... Zs. Gy: ...valami bajjá van a Qyurinak, aszongya. Valami a jobb vállán, valami van. És kaptuk a hírt. hogy a jobb vállán lövést kapott. Gy.: Akkor ő ezt így tudta. Zs. Gy.: Igen, és így előre. Zs. A.: Igen, de úgy, hogy utána beszétünk rólla, hogy montuk neki, hogy mit énekül, azt mondta, hogy ő semmit, ő nem csinát semmit Zs. Gy: Aztán egy kis időre önmagáhol tért. De mi nem tudtunk semmit." (Saját gyűjtés.) „Menjetek el Töröcskére, ott van egy elrejtőzött asszony az megönti. De az olyan halványsárga volt, furcsán nézett, azt mondták, hogy el volt rejtőzve, több nap látták. A tudalma az megvolt, de nem rosszból. [...] Csinált szemvizet. Kellett neki vinni a szőriből meg a kötélvégiből. Arra csinálta a szemvizet, egy olyan kis paraszttálba. Mikor az kész volt, az fölött imádkozott. De olyat aztán nem hallottunk. Híta fel a szenteket segítségre, Isten minden nevezetes szentjét, akikhez folyamodott, hogy kész volt, vitte ki