Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)
KIS-HALAS JUDIT: Átformált hagyomány - a töröcskei öntőasszonyok
ságot kellett neki mondani, és akkor csak úgy mondta-mondta, elakadt, akkor újra kezdte, és megtanulta. Mer' leírva nem vót..." (Zs. A.) Az elbeszélések harmadik típusa még szorosabban kötődik az imádság szövegéhez. A legfontosabb motívumelemek: 1. a leendő öntőnek elődje halálát követően állandóan az ima szövege jár a fejében; 2. el akarja felejteni az imát (jézus Krisztushoz fohászkodik), sikertelenül; 3. vállalja sorsát: öntő lesz. „És azt mondta, hogy amíg [...] őneki úgy kellett megtanulni mikor meghat [a nagynénje], hogy őneki állandóan ez volt a fejibe, és mindig mondani kellett, minthogyha őtet ösztönözték vóna arra, hogy mindig ezzel foglalkozzon, és... és akkor egyszer csak... hát tudta az imádságot..." (Zs. A.) „Mikor mögha't az én anyám, abbú egy szót se tudtam az imádságbú, az mindig azt mondta hogy énrám hagyja. De én nem szerettem ha'gatni se, mer én azér haragudtam, hogy az én anyám mér mond ilyent, hogy én rám hagyja ezt az öntést.... Énnéköm nem köllött. Én azér ezt az imádságot nem tudom úgy, mer én mindig azt mondtam, hogy énnékem nem kő'! És mikor mögha't, azután úgy sokat a fejembe matizott az az imádság, minthogyha mindig köllött vóna azt énnéköm éjjel-nappal mindig azt az imádságot mondanyi." n „Egy éjszaka Rozika néni férje arra ébredt, hogy felesége egyfolytában az anyjától hallott öntőimádságot mondja. Rozi néni azt mondta, hogy ez az imádság folyton ott »motoszkalt« a fejében, és muszáj volt mondania." (F. N. É. 18 ) „Csak kaptak izé, rétet, nem tudom hol, ebbe' az uradalmi, hercegi birtokba. Akkor mesé'te: »Tudod, kedvesem, mikor onnan jöttem haza, én elmentem gyűjteni, forgatni, a reggelit, ebédet vittem ki az uramnak, minden. Mindig kellett mondani az imádságot. Ha akartam, ha nem, mer' nekem állandóan imádkozni kellett.« Akkor aszondta: »Drága Jézusom, [...] vedd el tőlem ezt a' imádkozást! Én imádkozok, csak - aszondja - hát azt vedd el, hogy ne kölljön az anyám sorsát folytatnom, önteni!« És nem tudta kikeruni. Nem. El köllött neki vállalni, és öntött, de sok pénzt is keresött." (T. FJ. 19 ) Az elbeszélések eme típusát a harmadik generációs Öntő Örzséhez és a negyedik generációs Öntő Rozihoz egyaránt hozzárendelték az elbeszélők. A fenti szövegek jól példázzák, hogy a tudomány megszerzéséről szóló elbeszélésekben valamilyen formában mindig jelen van az imádság, és ha megvizsgáljuk a különleges szöveghez kapcsolt további hiedelmeket, az öntőasszonyok tevékenységében betöltött döntő szerepe még világosabbá válik. Talán nem tűnik elhamarkodott és túlzó megállapításnak, ha az öntőimádság ismeretét az öntőasszony mágikus tudása zálogának tekintem. Mágikus tudás = szövegtudás (az imádság) Gyűjtéseim során Erdélyi Zsuzsanna kötete rendkívül nagy segítségemre volt. Általa nemcsak a jegyzetekben közölt, megismételhetetlen és páratlan információkat tartalmazó interjúrészletek, hanem az öntőimádság szövegének megismerése is lehetővé vált számomra. Adatközlőim valamennyien úgy emlékeztek, hogy öntés közben az imát az
