Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

KIS-HALAS JUDIT: Átformált hagyomány - a töröcskei öntőasszonyok

öntőasszony hangosan és jól érthetően, változó számban ismételve (egyszer, háromszor) mondta el a viasz felmelegedése és a hidegvízzel teli tálba való kiöntése közötti idő alatt. A „hangosan tett" ima többféle célt is szolgált: - nyilvánvalóvá tette az öntőasszony jóindulatú szándékát, a transzcendens szféra pozitív hatalmaival, erőivel való kapcsolatát; - megerősítette a betegben a gyógyítás nyílt voltát a rontó cselekmény titkosságával szemben; - a kuruzslásnak bélyegzett, a gyógyító szerek, gyógyfüvek alkalmazásával végzett gyógyítás helyett csak egyszerű „babonáskodásnak" tűnt a hatóságok szemében, s így alkalmazása viszonylagos védelmet nyújtott az ötvenes évek szigora idején; - az ima különlegessége, hosszúsága, régies szövegelemei mágikus szövegként a gyógyító természetfeletti tudását, gyógyító hatalmát, „erejét" voltak hivatottak demonstrálni mind a betegek és hozzátartozóik, mind az egész közösség számára. Erdélyi Zsuzsannának az öntőimádsághoz fűzött jegyzeteiből tudjuk, hogy a néhai Öntő Örzse - leánya szerint - az imádságot egyenesen Szűz Máriától eredeztette: Mária volt az első nő, aki a három lány által megcsodált és megigézett kis Jézusnak vizet vetett, és imádkozott rá. Öntő Rozi emellett azt is hangsúlyozta, hogy a gyógyulás egyedül Isten kezében rejlik, mindenekelőtt tőle függ az öntés sikeressége s így a beteg sorsa.

20 Mára csak halvány nyoma maradt a Pócs Éva által a Találkozás a gonosszal B) csoportjába sorolt „A kis Jézust megigézik - Szűz Mária gyógyít"

21 típusú ráolvasások elemeiből fűzött eredetmondának, helyébe egy „átlagos" hiedelemtörténet került. Nem az imaszöveg mennyei eredete vált már fontossá, hanem hathatóssága, gyakorlati szerepe. A megigézett kisjézus és a vizet vető Szűz Mária történetének késői, torzult analógiája sejlik fel Öntő Rozi menyének történetében, amelyben a kisjézus szerepében saját csecsemője, a vízvető Máriáéban pedig anyósa, Öntő Rozi áll előttünk: ,,[M. néni] Karonülő kislányát, Rozikát egy nő megdicsérte: »Olyan szép vagy, mit a Szűz Maria!« A kicsi azonban sírásban tört ki, és addig nem tudott aludni, míg Öntő Rozi meg nem öntötte." (F. N. M.

22

) Az öntőasszony az öntőima elsajátításával teremt kapcsolatot a szakrális szférával, az azt benépesítő szentekkel és isteni lényekkel, köztük Szűz Máriával. Az imádság maga az a mennyei eredetű erő, amely képessé teszi őt a gyógyításra. Logikusan kapcsolódik ehhez, hogy az öntéshez kizárólag méhviaszt használ. Ennek két magyarázatát is ismerik a családban: a méhek egyrészt a Szűzanya állatai, másrészt számtalan gyógynövényből gyűjtik a mézet, így fokozzák a méhviasz s ezen keresztül az öntés hatékonyságát. A méhviasz hiányában - szükséghelyzetben - alkalmazott szentelt gyertya szintén a keresztény szakrális képzetkörhöz kötődik, bár a különböző mágikus cselekvésekben való felhasználása igen sokrétű. Úgy vélem, hogy az imádság tudása egyben az öntőtudomány teljes körű és hatékony birtoklását jelentette egykor, s jelenti mind a mai napig a család öntőasszony vagy öntőjelölt tagjai számára. Az öntőimádság tehát az öntőasszony mágikus tudásának leglényegesebb alkotóeleme, sőt megtestesülése. Ez az elképzelés a tudomány elnyeréséről szóló, részben már idézett történetek motívumaiból fejthető fel: 1. az öntőasszony megígéri az általa kiválasztott női családtagnak, hogy rá hagyja a tudományát; 2. a jelölt csak az öntőasszony halála után lesz képes az imádság elmondására;