Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Helyzet - Pócsik Andrea: Roma identitás(ok) megközelítésmódjai Bódis Kriszta: Amari Kris (2004). Kőszegi Edit — Szuhay Péter: Kitagadottak (2001 ) és Mohi Sándor: Ahogy az Isten elrendeli -Olga filmje (2000)

lálunk bányászokat, parasztokat és zenészeket. A film emellett az identitásra vonatkozó, állandóan visszatérő kérdésfeltevésekkel megkísérli a cigányok „kilétét" érintő kijelölő és önmeghatározó álláspontok összevetését. így az alkotás egyfajta „illusztrációként" is felfogható. A filmben tapasztalható kaotikus viszonyok feltárása tehát akár egy tudományos kutatás „illusztrációjaként" is értelmezhető: a cigány identitás vállalásánál felmerülő problémák elemzéseként. A családon belül tapasztalható egyértelmű identitászavart az is tetézi, hogy az országhatárok megváltoztatásával a család egy része - magyar cigányként Szlovákiában „kétszeresen kisebbségi helyzetbe" került. A dolog pikantériáját pedig az a visszatérő motívum adja, hogy a család történetében többször előfordultak a valamilyen okból nem helyeselt, „másfajta" cigányokkal kötött házasságok, amelyek azután elkerülhetetlenül a sorozatos „kitagadásokhoz" vezettek. Eme szövevényes viszonyok, ellentmondásos motivációk rendszerére nem beható elemzéseket, inkább csak utalásokat találunk a filmben. Az azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a soktagú családban kialakult „hierarchikus" rendszer jól modellezi a társadalmi viszonyokban fennálló hasonló elrendezést; a „vágyott" és „elfoglalt" helyzetek egybevetése pedig tipikusnak tekinthető társadalom-lélektani tünetek vizsgálatára ad módot. Az integrációt megnehezítő „külső jegyek" viselése, a szociális-gazdasági helyzetben bekövetkező változások - mint például az elismert bányászlétből való „lecsúszás" vagy a második világháború előtt még igen nagy presztízzsel bíró „cigánymuzsikusság" megszűnése -, a gyökértelenség érzete, a szembesülés az előítéletekkel mindmegannyi tényező, amely az önmagukkal való elégedetlenséget felerősítve egyfajta „bűnbakkeresésre" készteti a család tagjait. Igy a kitagadások indítékai túlnőnek a személyes ellentéteken. A „hiányérzet" felismerésétől vezérelve az idős nagybácsi, akinek fő szórakozása a történelemtankönyvek böngészése, elővarázsolja a fiktív, előkelő származás bizonyítására szolgáló fotót. Ez a szimbolikus értelmű, ironikus színezetű narrációs keret teszi mélyen emberivé az alapvetően tudományos megközelítéssel készült alkotást. Ebben a megközelítésmódban tehát két aspektus vetül egymásra: az egyik a szerzőpáros előfeltevése, amely szerint maga az identitáskeresés egy élethossziglan tartó, lezárhatatlan folyamat, amelyet számos tényező befolyásol. Ezen tényezők számbavétele a cigányok esetében hihetetlenül összetett dolog, és igen óvatos, tapintatos és körültekintő hozzáállást, mindenekfölött számos kérdés feltevését követeli meg. Ezért volt igen szerencsés választás egy olyan nagycsalád szerepeltetése, amelyben egy sor lezár(hat)atlan problémát, szövevényes, ellentmondásos kapcsolatrendszert találunk. A másik tényező, mely a probléma megvilágításához nagyban hozzájárult, maga a filmkészítés választott módszere. A filmben kialakított szituációk ugyanis két részre oszthatók: egyrészt meghitt családi beszélgetéseket ábrázolnak, amelyek során a résztvevők az emlékeikből és a feltevéseikből, hiteles vagy hitelesnek vélt dokumentumokból mint apró mozaikdarabokból rakosgatják össze család- és önképüket. Másrészt tanúi vagyunk azoknak a látogatásoknak is, melyeket - a film kedvéért! - egymáshoz tesznek a családtagok: így egymásról korábban szándékosan vagy éppen véletlenül elfeledkező személyek jutnak új információk birtokába. Ez a nyomozás nemcsak a játékfilmekből ismert előfeltevések kialakításán és igazolásán alapuló folyamat felerősödését teszi lehetővé, hanem - a tartalmi és formai össz-