Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 7/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2004)

Helyzet - Pócsik Andrea: Roma identitás(ok) megközelítésmódjai Bódis Kriszta: Amari Kris (2004). Kőszegi Edit — Szuhay Péter: Kitagadottak (2001 ) és Mohi Sándor: Ahogy az Isten elrendeli -Olga filmje (2000)

mentumfilm-készítés alapdilemmájának oldására tett kísérletként is értékelhető, a szögek, a plánok, a beállítások megválasztásában ugyanúgy jelen van, mint a szerkesztésmódban. A filmben bizonyos tekintetben - ezen viszony kifejeződésében - tetőpont az a jelenet, amelyben Tánczos Vilmos felolvassa az egyik - börtönbüntetését töltő - családtag levelét. Az a tény, hogy a leginkább intelmeket tartalmazó, kifejezetten „megbánásról" tanúskodó írást a riporter tolmácsolásában halljuk, az adott helyzetnek többfajta vetületére irányítja a figyelmünket: a nyilvánvalóan kényszer szülte szituáció - mivel a szereplő romák iskolázatlanok- következménye, hogy a részben tanító, nevelő szándékú levél szerzője ideiglenesen „egybeolvad" a - társadalmi hierarchiában felettük álló - tudóssal, aki életüket vizsgálja, erkölcsi szokásaikat kutatja. Maga a filmezési helyzet azonban, vagyis a füvön heverésző társaság oldott fényképezése, melynek során a kamera szinte „elvész", és a mögötte álló ember személyében van csak jelen, épp az ellenkezőjét sugallja a fentebb említett viszonynak. Számunkra azonban most a legfontosabb a címben is jelzett kétféle megközelítési mód között létrejövő disszonancia, amely ezt a filmet különlegessé teszi. Az „Ahogy az Isten elrendeli" vonatkozhat tehát az adott népcsoport bizonyos szokásainak, bűnértelmezésének, tehát bizonyos kulturális adottságainak feltárására. Ezt az aspektust képviselik Tánczos Vilmos célratörő kérdései, amelyek adott előfeltevések bizonyítására szolgáló megnyilvánulásokat keresnek - és találnak - az anyagban. Az időnként ironikus, időnként kedvesen korholó, „tanáros" hangnem hol dacosan büszke, hol kifejezetten szégyellős verbális reakciókat és gesztusokat vált ki a megkérdezettekből (lásd a házaspár jelenetét). Bizonyos pillanatokban azonban azt sugallják a nézőnek, hogy az interjúk alanyai egy megkövesedett hierarchikus rendből következően a többség által elvárt válaszokat adják a feltett kérdésekre. A másik szálon viszont Mohi Sándor érzékenyen, tapintatosan közeledő kamerája feltárja Dima Olga személyes történetét, valóban ő lesz a film hőse: cigány nőként áll előttünk. Elete a többszörösen széttöredezett női és etnikai identitás egyesítési kísérleteinek sorozata, egyszersmind olyan kilátástalan, végeláthatatlan küzdelem előrevetítése, amelyben még a főhős erős, sugárzó egyénisége is alulmarad. Ezt a folyamatot Mohi Sándor filmje hitelesen dokumentálja. Mohiék filmjében így válnak a roma identitásról tett kijelentések kérdésekké, a valóság úgymond „kiszökik" a kezük közül, és a vásznon önálló életre kel. Kérdések A Kitagadottak egy olyan soktagú, nagyrészt roma származású család története, amelynél a legtöbben Észak-Magyarországon, a szlovák határ menti kis településeken, Rudabányán, Jósvafőn élnek. A „családfatörténet" kiindulópontjául egy 19. századi fotó szolgál, amely alapján a család egyik ágában egy francia ükapát, egy bécsi színésznő ükmamát és egy Jósvafőre nősült katona dédapát vélnek a leszármazottak felfedezni. A filmben a családfa különböző ágait követve nemcsak máshol élő, hanem eltérő életmódú, mentalitású családtagokkal is készülnek beszélgetések. Egyrészt több vegyes házasság is előfordul a családban, másrészt a roma származású családtagok között ta-